Charlie Chan mosolyog

Előszó

Részlet a könyvből:

Duff főfelügyelő, a Scotland Yard érdemes tisztviselője, szakadó esőben lefelé ment a Piccadillyn. Távolról, a St. James Park mögül, elhalóan idehallatszott a Big Ben hangja, amint a Parlament tornyán éppen elütötte a tizet. 1930 február 6.-a volt, este. Jó, ha az ember észben tartja az órát és napot, ha rendőrfőfelügyelőről van szó, bár ebben az esetben ezek a részletek nem nagyon lényegesek. Sose fognak a törvényszéken bizonyítékként szerepelni.
Az egyébként nyugodt és kiegyensúlyozott természetű Duff főfelügyelő ebben a pillanatban kissé nyugtalan hangulatban volt. Csak ma délelőtt fejeződött be a törvényszéken véglegesen egy hosszú és fáradságos bűnpör, amikor a bíró, baljóslatú fekete sapkájában, halálraítélt egy jelentéktelen, mogorva tekintetű kis embert. Igen, Duff most erre a lelkiismeretlen, minden emberi érzésből kivetkőzött, gyáva gyilkosra gondolt. Milyen nevetséges hajtóvadászatot kellett a Scotland Yard-nal: rendezni, mielőtt végleg elcsípték. Végül is a kitartás győzedelmeskedett - meg egy kicsit Duff szerencséje. Sikerült megkaparintania egy levelet, amit a gyilkos annak a Battersea Park Roadon lakó nőnek írt és abban nyomban megérezte egy ártatlan kis mondatnak kettős jelentését, amire aztán rácsapott és addig szorongatta, amíg a kép teljessé nem lett. Igen, ez eldöntötte a dolgot. Most már túl van rajta. Mi lesz a következő? Vissza