Ébresztő (dedikált példány)

Előszó

Most szeretnék óvodás lenni. Természetesen Kiss Sarolta óvodása a Piroska óvodában, ahol vágyam szerint egész nap gyermekverseket hallgatnék. Ha elfogyna a hivatalos „Cini cini muzsika" szövegkönyv megannyi verse, akkor a versíró óvónő, Kiss Sarolta előkapná hatalmas spirálfüzetét, s a több száz saját gyermekversét olvasná fel. Amikor ezekből is az utolsóig jutnánk, akkor sem lenne fennakadás, mert Kiss Sarolta folyamatos ihletésének köszönhetően máris újabbakkal pótolná. Végszükségből sor kerülhetne a felnőtteknek szánt versekre is, köztük például a "Virágzó almafá"-ra, melyben apró méhecskelábak csikizik a virágszirmokat. Nekem roppant tetszik ez a csikizés, olyannyira, hogy már alig várom a tavaszt, meglesni, amint talán még mosolyognak is a virágszirmok, miközben a méhecskelábak csikiznek...
Miért elmélkedtem ilyen hosszan Kiss Sarolta gyermekverseiről, amikor az aktuális Ébresztő című kötetében szinte kizárólag felnőttekhez szól? Mert Kiss Sarolta még a rossz közérzetünkről, a hatalmat gyakorló politikusok elmarasztalásáról, mindennapjaink bizonytalanságairól is úgy ír, mintha gyerekverset fogalmazna. Nagy mestere ő ennek, jellemzően a kötet címe után sem tette ki a felkiáltójelet, elvégre az "Ébresztő" nélküle is mozgósító és felszólító erejű. Arra szólít fel bennünket, hogy gondolkozzunk, s tegyünk valamit, mert bizony nagy a baj. Vissza