Magyar Szemle 1931. február

Előszó

Részlet a kötetből:

Reálpolitika

Sűrűn hangoztatjuk napjainkban, hogy külpolitikai vonatkozásokban reálpolitikát kell folytatnunk. Azok azonban, kik ezt a szót használják, igen különböző dolgokat értenek alatta. Vannak, akik ennek a szónak - talán öntudatlanul - olyan értelmet tulajdonítanak, mintha az a helyes politika fogalmával volna azonos. Mintha reálpolitika volna az, amely célhoz vezet, nem reálpolitika az, amely valamely cél elérésére alkalmatlannak látszik. Ez természetesen teljesen zavaros felfogás. Van azután a reálpolitika szónak olyan magyarázata, amely szerint az valami, a nemzet ideális céljáról és törekvéseitől eltérő, esetleg azzal szembenálló külpolitikát jelentene, amely megalkuvást hirdet a nemzeti eszmények rovására. Nincsen kizárva, hogy azok között, kik magukat reálpolitikusnak vallják, tényleg vannak olyanok, akik tudatosan képviselik azt az álláspontot, hogy fontosabb a holnap kérdéseit jól megoldani, mint a nemzet távoli jövőjét előkészíteni. De azért úgy azok, kik a reálpolitikát azért vallják, mint azok, kik azért támadják, mert ezt értik alatta, téves úton járnak és oly dolgokat hoznak kapcsolatba a reálpolitika fogalmával, amelyek abba bele nem tartoznak. Sokan azokat tartják reálpolitikusoknak, akik adott alkalommal a nemzetek "sacro egoismo-ja" jelszava alatt a vállalt szerződéses és erkölcsi kötelességeken is túlteszik magukat, ha fontos nemzeti érdekek ezt megkívánják és akik a hatalmi érdekeket kíméletlenül és minden skrupulus nélkül érvényesítik. Mások viszont úgy vélik, hogy az a reálpolitika, amely a hatalmi érdekek helyett a gazdaságiakra fekteti a fősúlyt. Ezeknek az egymásnak ellenmondó értelmezéseknek mindenikéből kiérezhető valami a reálpolitika szónak átértéséből. De egyik sem meríti ki teljesen annak fogalmát és egyik sem veszi figyelembe annak összes vonatkozásait. Vissza