Magyar Könyvszemle 1944. január-március

Előszó

Részlet:

HAZAI KÖNYVTERMELÉSÜNK A PRAGMATICA SANCTIO KORÁBAN.
A XVIII. században virágzó iparágak közül a könyvnyomtatás volt az egyetlen, melynek fejlődését céhbeli szempontok nem korlátozták. Ennek oka a könyvnyomtatók elenyészően csekély számában keresendő, akik egymástól távol fekvő városokban voltak elszórva. Korlátozták ellenben a könyvnyomtatás szabad fejlődését az államhatalom politikai szempontjai, amelyek következtében könyvnyomtatással csupán az foglalkozhatott, aki erre királyi engedélyt nyert, a királyi engedéllyel működő nyomdák szabad fejlődését pedig erősen befolyásolta a könyvcenzura, amely kérlelhetetlen szigorral őrködött a nyomdák működése felett. A könyvnyomtatás sajátos tulajdonsága, hogy természeténél fogva tömegszükséglet kielégítésére van rendelve s ennek következtében csupán ott tud boldogulni, ahol a tömegfogyasztás előfeltételei megvannak. A tömegfogyasztás előmozdítása céljából pedig tömegszükséglet kielégítésére szolgáló nyomtatványokat kénytelen termelni s ezek sorában első helyen állanak a tankönyvek, amelyek az iskolázás terjedésével párhuzamosan mind keresettebbekké lesznek. De tömegszükséglet kielégítésére szolgálnak a naptárak, ájtatos olvasmányok és népies szépirodalmi termékek is, amelyek vásárokon tehát ponyva alatt kerültek forgalomba. Ezt a ponyvairodalmat nem szabad lebecsülni, mert előkészítőül szolgált a magasabbrendű olvasmányok számára. A vásár volt az első hathatósabb eszköze a könyvterjesztésnek s ponyva alatt nem csupán tömegcikkeket, hanem irodalmi értékű sajtótermékeket is árusítottak. Amíg a könyvkereskedelem szervezete ki nem épült, vásárokon kellett a nyomdatermékek számára vevőket keresni, mert a könyvnyomtató műhelyekben nem nagyon keresték azokat s könyvjegyzékek kibocsátásával vagy hírlapi hirdetésekkel is alig lehetett vásárló közönséget biztosítani. Vissza