Edelény és környéke az irodalomban

Előszó

Szűkebb hazánk, a Bódva völgye és tágabb környéke, az egykori Edelényi járás, a trianoni határok megvonása előtt három megyéhez tartozott: Borsodhoz, Gömörhöz s Tornához (Abaúj-Tornához). Az 1920 után bekövetkezett kényszerhelyzet következtében ezek peremvidéke nagyobbrészt abba az aprófalvas közigazgatási egységbe integrálódott, amelynek székhelye étvizedekig a községek sorából csak nemrégiben kiemelkedett Edelény volt. A járások megszűnése (1984) után, a városkörnyéki beosztásban részben Kazincbarcika, részben pedig Edelény vonzákörzetébe kerültek a terület települései.
Leszámítva Rudabánya és Szendrő középkori virágzását, vagy Edelény későbbi fejlődését, város, jelentősebb település nem alakult ki ezen a tájon, éppen periferiális jellege miatt. Így nem jöhettek létre kis híres iskolák, egyházi vagy világi intézmények sem, amelyek a kulturális központ szerepét betölthették volna. Az itt élőknek - néhány főúri vagy földbirtokos család tagjait leszámítva - nem nyílt lehetősége tanulásra, önművelésre, irodalmi, képzőművészeti vagy tudományos tevékenység folytatására. Első hallásra ezért talán furcsának tűnhet itt "irodalmi emlékekről" beszélni. Mégis büszkén mondhatjuk, hogy kedvezőtlen adottságai, divatos mai kifejezéssel élve "halmozottan hátrányos helyzete" ellenére ez a vidék művelődéstörténetünk szinte minden korszakában adott egy-egy jelentős alkotót vagy alkotást nemzeti literatúránknak.
Kétségtelen, hogy a legtöbb esetben nem tartoznak a legelső vonalba környékünk irodalmi emlékei. Inkább irodalmi ritkaságokról, kuriózumokról beszélhetünk, hiszen olyan nevek és művek bukkannak fel a múltból szülőföldünk vonatkozásában, amelyek sokszor nemhogy a tankönyvekben, még a lexikonokban, kézikönyvekben sem mindig szerepelnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy érdektelenek. Hiszen Szeghalmi Elemér szavai szerint "az úttörő, a kismesterek nélkül irodalmunk talajtalan lett volna; az ismeretlen vagy elfelejtett írók, költők alapozták meg Balassi költészetét, Petőfi és Arany népiességét, Ady modernizmusát. Korábban hajlamosak voltunk arra, hogy egy-egy nagy írói életművet előzmények nélkül valónak hirdettünk. Az elmúlt évtizedek kutatásai azonban kiderítették, hogy ez nem így van. Egy-egy irodalmi korforduló első ütközeteit rendszerint nem a zseniális hadvezérek vívják meg, hanem azok a nélkülözhetetlen közkatonák, akiket hasznos működésük után többnyire el is felejt az utókor.
Kikkel foglalkozik összeállításunk?
Olyan írókkal, akik itt születtek, függetlenül attól, hogy később hol fejtették ki irodalmi munkásságukat. (Az "író" fogalmát szélesen értelmeztük, úgy, ahogy Szinnyei József tette Magyar írók élete és munkái című alapvető művében: vagyis mindenkit belevontunk, aki valamilyen szak- vagy szépirodalmi jellegű tevékenységet folytatott.) Azokkal az alkotókkal, akik hosszabb-rövidebb ideig vidékünkön éltek és dolgoztak. A szócikkek a szerzők születési időrendjében követik egymást.
A tárgy iránt mélyebben érdeklődők számára minden esetben bibliográfiai adatokat is közlünk. Ahol lehet, képekkel, ábrákkal tesszük szemléletesebbé a leírtakat.
Nem törekedtünk teljességre, ezért előfordulhat, hogy a tisztelt olvasó ismer olyan írót a tárgyalt területről, akit érdemes lett volna megemlíteni munkánkban. Ahol aránytalanságokat vél felfedezni, ott az adatok és a források szűsössége vagy hiánya akadályozta meg a bővebb tárgyalást.
Reméljük, hogy fáradozásunk nem volt hiábavaló, és szerény munkáknk hozzájárul elsősorban természeti szépségei miatt számon tartott vidékünk szellemi értékeinek feltárásához és közkinccsé tételéhez.
Tervezzük egy további kötet kiadását, melyben a ma is alkotó, itt született, vagy itt élő írókkal, az itt keletkezett, vagy témájuk miatt helyi kötődésű művekkel kívánunk foglalkozni, valamint az edelényi könyvtárban őrzött helytörténeti pályamunkák azon szerzőivel, akiknek olyan munkáik maradtak fenn kéziratban, melyek említésre méltók.
Itt mondk köszönetet Hadobás Sándornak és Laki-Lukács Lászlónak, hogy kutatási eredményeiket rendelkezésemre bocsátották. Vissza