Édes Gergely emlékezete

Fülszöveg

Költészetünk úgynevezett „mesterkedő" irányát (a kifejezés Arany János nyomán terjedt el) Weöres Sándor fedezte fel újra Három veréb hat szemmel című költészettörténeti antológiájában (1979, 1982); irodalomtörténészi rehabilitációjuk pedig Bán Imre nevéhez fűződik. A Weöres-antológia filológus munkatársa tett rá újabb kísérletet, hogy a költő és a professzor emlékének ajánlott Mesterkedők című antológiában (Korona Kiadó, Bp.; 1999) egybegyűjtse és értelmezze a jelesebb mesterkedők munkásságát. A Csillag István és Kerner Anna közreműködésével megjelent antológia a mesterkedők poétikai szövegeiből és a „történeti" mesterkedők írásai mellett a mesterkedés mindenkori dokumentumaiból, a XIX-XX. század nagy magyar költőiből is válogatott. Nem közölhetett azonban mindent: Édes Gergely és Mátyási „eposzai" kényszerűen kimaradtak. Ezeket a szerkesztő textológiai szemináriumának hallgatói rendezték sajtó alá, s ők voltak azok is, akik a kecskeméti Mátyási- (1999. jan. 15.) és a pápai Édes-konferencián (1999. ápr. 16.) előadásaikkal szerepeltek, s ők készülnek egy harmadik mesterkedő, a „Rímkovács" Kováts József-emlékülés megtartására (Kaposvár, 1999. október) is.
Az Édes Gergely emlékezete című konferenciát a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Bölcsészhallgatói Tagozata rendezte; megnyitotta Márkus Mihály, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, aki ezt a könyvet is megtisztelte egy köszöntővel.
Köszönet Pápa városának és a Jókai Mór Városi Könyvtárnak, hogy támogatta ezt a megemlékezést, s hogy vállalkozott e kötet kiadására. Vissza