Edgar Allan Poe versei

Fülszöveg

Edgar Allan Poe (1809-1849), az amerikai romantikus költészet világirodalmi hatású lírikusa életével és alkotásaival nagy európai társaihoz hasonlóan az önpusztító lázban korán elégő művészsorsot testesíti meg. Bostonban született, vándorszínész szüleit kétesztendős korában elvesztette. Egy jómódú család fogadta magához, öt évig Angliában járt iskolába, egyetemi tanulmányait már hazájában végezte. Byron és az európai romantika hatására epedő verseket írt, első verseskötete Tamerlán és más versek címmel tizennyolc éves korában jelent meg. Különc életmódot folytatott, óriási kártyaadósságokat csinált, botrányai miatt eltanácsolták az egyetemről. Huszonkét éves volt ekkor: végleg szakított nevelőapjával, katonának állt, ám a katonai akadémiáról is kizárták sorozatos függelemsértések miatt. Ekkor New Yorkba ment, majd Baltimore-ba: újságírónak csapott fel. Amerikában ez idő tájt indult a nagyüzemi folyóiratgyártás, és Poe haláláig ennek szentelte java tevékenységét. Írt esszét, kritikát, riportot, elbeszéléseivel három területen is újat hozott: fantasztikus és rémtörténetei, valamint cselekmény nélküli prózai költeményei mintát adtak, hogyan lehet magas színvonalon eleget tenni a nagyvárosi magazinok újszerű követelményeinek és lehetőségeinek. De nem maradt hűtlen ifjúkori ideáljához, a Költészet Múzsájához sem. Verset azonban - talán épp azért, mert ez volt az igazi szerelem -, hallatlanul keveset írt. Hosszan dolgozott egy-egy művén, újraírta, csiszolta verseit. Hazájában pályatársai lenézték, telten zenei versei miatt kiváló kortársa, Emerson a "csingilingis embernek" nevezte. Esztétikai nézetei annál inkább termékeny talajra hullottak Európában - közismert, mennyire hatott a francia Baudelaire-re. Poe felfogása szerint a szépség önmagáért való, az írón nem lehet morális, netán nemzeti-hazafias követelményeket számon kérni. Az olvasóra tett hatást tekinti elsőrendű szempontnak, ezért kell a műnek tömörnek és egységesnek lennie. Mindezek a nézetek szoros rokonságban állnak az európai romantikával, ám Poe kísérletező hajlama, felfogása, amely a költeményt nyelvi kísérletnek is tekinti, sajátosan amerikai talajból nőtt ki. Énkeresése, személyisége határainak bátor kutatása az amerikai kultúra önteremtő törekvéseinek sorába illeszkedik. Poe művészete éppúgy a szellemi szűzföldeket feltörő amerikai pionírszemléletből táplálkozik, mint Walt Whitman és Emily Dickinson amúgy igencsak másfajta költészete. Ezt a különös tehetségű, fantomokat kergető, fantomok űzte poétát negyvenesztendősen vitte el a hajsza, a boldogtalanság, az alkohol és az ópium. Kötetünk, mely az 1974-es kötet újrakiadása, Poe valamennyi költeményét tartalmazza, A holló-t három fordításban. Vissza