A vadállatban is van szánalom

Előszó

Edward Bunker egyike annak a maroknyi amerikai írónak, aki bűnözőként, majd rabként szerzett élményeiből teremtett autentikus irodalmat. A jelen sorok írásakor ötvenöt éves Bunker 1975 óta szabad állampolgár, ezt megelőzően azonban szinte az egész életét - kisgyermekkorát kivéve - rács mögött töltötte. Mindez azt jelenti, hogy Bunker a negyvenes évei elejéig sokkal jobban ismerte a bebörtönözöttség, mint az akár csak korlátozottnak tekinthető szabadság érzését. Az a tény, hogy ilyen bűnözői pályafutás mellett - híján bármiféle ösztönzésnek, amely a tanulás vagy önmaga kiteljesítése irányába terelte volna - mégis írni kezdett, már önmagában véve rendkívüli teljesítmény; az pedig, hogy A vadállatban is van szánalom mellett (eddig) további két igazi irodalmi értékekkel bíró regényt alkotott, egyenesen bámulatos. Edward Bunker éppen ezért helyet érdemel azon amerikai fegyenc-írók szűk csoportjában, akiknek munkáit oly mértékű integritás, mesterségbeli tudás és morális elkötelezettség jellemezi, hogy méltán tartanak igényt az olvasóközönség komoly érdeklődésére. Ahhoz, hogy igazán megértsük, miért számít ilyen rendkívülinek Bunker teljesítménye, szükségszerű felidézni élettörténete néhány részletét. Bunker esetében valóban nélkülözéssel és erőszakkal teli életről beszélhetünk, olyasfajta létezésről, amelyet egy hajszál választ el a nihilizmustól, és amelyről - legalábbis a középosztálybeli átlagolvasó - alig tudja elképzelni, hogyan egyeztethető össze a kreativitással, sőt,az irodalmi tehetség kibontakoztatásával. Vissza