Fülszöveg
Edward R Jones Pulitzer-díjas regénye a legnagyobb szenzációt azzal keltette, hogy sokan - feketék is - ebből tudták meg: nemcsak fehér emberek lehettek és voltak egykor rabszolgatartók, hanem fekete bőrűek is. A regény egyik főszereplőjének, Mózesnek is kellett hozzá két hét, hogy megeméssze: annyi fehér gazda után ezúttal tényleg egy nálánál két árnyalattal sötétebb fekete ember tulajdona lett. Az első hetekben egyre az járt Mózes fejében, hogy eleve fura világ az, ami őt a fehér ember rabszolgájává tette, de az Úr aztán tényleg a feje tetejére állította ezt a világot azzal, hogy egy fekete birtokolja a saját fajtáját.
Ez a tény persze aligha adhat felmentést a fehérek olykor emberhez méltatlan viselkedésére, a „niggerekkel" szembeni kegyetlen bánásmódra. Már csak azért sem, mert a fekete rabszolgatartók száma eleve elenyésző volt a fehérekéhez képest, ráadásul sokszor csupán saját feleségüket, testvérüket, gyerekeiket vették meg rabszolgaként, hogy ne lehessen mások tulajdonába...
Tovább
Fülszöveg
Edward R Jones Pulitzer-díjas regénye a legnagyobb szenzációt azzal keltette, hogy sokan - feketék is - ebből tudták meg: nemcsak fehér emberek lehettek és voltak egykor rabszolgatartók, hanem fekete bőrűek is. A regény egyik főszereplőjének, Mózesnek is kellett hozzá két hét, hogy megeméssze: annyi fehér gazda után ezúttal tényleg egy nálánál két árnyalattal sötétebb fekete ember tulajdona lett. Az első hetekben egyre az járt Mózes fejében, hogy eleve fura világ az, ami őt a fehér ember rabszolgájává tette, de az Úr aztán tényleg a feje tetejére állította ezt a világot azzal, hogy egy fekete birtokolja a saját fajtáját.
Ez a tény persze aligha adhat felmentést a fehérek olykor emberhez méltatlan viselkedésére, a „niggerekkel" szembeni kegyetlen bánásmódra. Már csak azért sem, mert a fekete rabszolgatartók száma eleve elenyésző volt a fehérekéhez képest, ráadásul sokszor csupán saját feleségüket, testvérüket, gyerekeiket vették meg rabszolgaként, hogy ne lehessen mások tulajdonába adni őket. Noha Mózes nem volt a rokona, új, fekete gazdájának. Henry Townsend ültetvényesnek fehér pártfogója kezdő lökése kellett ahhoz, hogy a mindaddig szinte barátként kezelt Mózesnek lekeverje az első pofont. Az sem véletlen, hogy amennyire az emberek emlékeztek, Manchester megye börtönében nem fordult elő színes ember. A rabszolga által elkövetett bűntettek zömét ugyanis maga a gazda torolta meg, a szabadok meg igyekeztek nem csinálni semmit, ami miatt törvényesen rács mögé kerülhettek volna. Tudták milyen bizonytalan az életük; tudták, hogy rabszolgák ők most is, csak más néven. Minden tapasztalatuk arról szólt, hogy bőrük színe meghatározza a sorsukat, még ha időközben szabadokká váltak is.
Mózes a jelképe annak, hogy mit művelt emberi lényekkel a rabszolgaság, mert mindenkit megváltoztatott. Az egyik a Bibliához menekült, a másik megtagadta Istent. Volt, aki felülemelkedett egyéni szerencsétlen sorsán, és magához ölelte az emberiséget, és volt, aki behódolt a fehéreknek, és örökre magányos maradt. Még olyan is akadt, aki fehér bőre ellenére egész életében színesnek vallotta magát. Róluk szól ez a szokatlanul szép könyv.
Vissza 
