Égben irt könyv

Előszó

A könyvet magát egy amerikai jóbarátomtól, volt innsbrucki egyetemi hallgató társamtól kaptam ajándékba, szerzőjére vonatkozó néhány érdekes tájékoztatással együtt. Ez utóbbiakat aztán egy, a lisieux-i bencés nővérekhez írt kérdezősködő levelemre kapott válasz egészítette ki. Ezek szerint Parkinson Keyes Franciska úrnő egy amerikai szenátornak, tehát az Egyesült Államok egy legmagasabb rangú tisztviselőjének felesége. Érett korú nő, akinek már két felnőtt fia van. Az egyik, amint barátomnak az amerikai hadüzenet előtt írt egyik utolsó leveléből értesültem, akkor házasodott meg. A legérdekesebb a dologban, hogy Keyesné protestáns, illetve az volt, amikor ezt a könyvet írta. Azóta katolizált. Az volt a terve, hogy megírja Szent Bernadette-nek életét is, ugyancsak a helyszínen, Lourdes-ban és Nevers-ben, azonban nem hiszem, hogy a jelen háborús viszonyok között sikerült volna ezt megtennie. Hogy Szent Terézke életrajza milyen okokból és milyen körülmények között született meg, azt ő maga mondja el barátnőjéhez intézett előszavában.
Irodalmi színvonalú életrajz - márpedig ez mindenesetre az - nemcsak annak az egyénnek képét festi meg előttünk, akinek a nevét a címlap viseli, hanem nagyonis részletes tájékoztatást tartalmaz a sorok között magáról az íróról. Ez magától értetődik. Egészen más színben mutatja be Murillót az ő Madonnája, mint Raffaellót a sixtusi. Az előbbi a tökéletes ecsetkezelésen és művészi érzéken kívül mélyen vallásos lélekről tesz tanúságot; az utóbbi a soha felül nem múlt szépérzéket és bámulatos művészetet hirdeti, de vallásosságról nem beszél. Annyira nem, hogy ha az ember zavartalanul kívánja Raffaelló Madonnáit élvezni, el kell attól tekintenie, hogy a Szűzanyát akarják ábrázolni. Szép olasz típus, bájos kisbabával, remekül, csodálatosan, fenségesen megfestve. Kármelita korom előtt végigjártam Európa képtárait értük, de már akkor a világért sem sértettem volna meg a Szűzanyát azzal, hogy Őt lássam bennük. Vissza