Amerikai hadifoglyok voltunk Pockingban (Bajorország) (dedikált példány)

Előszó

Csapj fel öcsém katonának!
Hadifogságom élményeit az egész élettörténetem befolyásolta. Jobban mondva a karrieremet indította el közvetve.
Ha az ember hadifogságot emleget, akkor tulajdonképpen szörnyű szenvedéseket, megaláztatottságokat, éhséget, hiányt és lelki gyötrődéseket szoktak elképzelni.
Ismertek a második világháború alatti németországi fogolytáborok körülményei. Itt inkább az orosz hadifoglyok és a zsidó embertársaink szenvedtek és éltek sanyarú körülmények között. A zsidók nem is voltak hadifoglyok, hanem civilek, foglyok. Bármilyen országból hozták is őket, kényszermunkára voltak kényszerítve.
Ismert már a kínai-japán háború alatt és után a kínai nép szenvedése. Milliókat, főleg civil személyeket gyilkoltak le a japánok.
A második világháború második felében szintén szörnyű módon bántak el a japánok az amerikai hadifoglyokkal. De az elfogott civil amerikaiak is szörnyű szenvedéseket éltek át.
Igaztalan lennék, ha itt nem említeném meg a kubai szigeten felállított „terroristáknak" vélt arab nemzetiségű polgárok válogatott kínzását, akiket lelkileg és testileg akart megtörni az amerikai hadsereg külön alakulata. Ezt maga a hadügyminiszter szorgalmazta. Több száz fogoly még most is ott sínylődik.
A második világháború után sanyarú sorsuk volt a franciáknál fogságba esett katonáknak is. Katonatársaim, Frick Kálmán és Somlai János elbeszélései alapján tudom, hogy embertelen körülmények között éltek ott a foglyok. Hetekig, hónapokig sárban, majd a nyáron az erős napsütés miatt porban feküdtek. Hullottak a fogolykatonák, mint a legyek. Semmi tetőzet vagy sátor. A szabad ég alatt éltek és haltak az emberek hónapokon át. A gyors francia felszabadulás és a felszabadulási ujjongás, de a bosszú is oka lehetett az elfelejtett emberséges bánásmódnak. Vissza