Hamu és Gyémánt 2002. ősz

Előszó

Személy, vonat
Beavatjuk egy apró titkunkba: a Ma-Holnap-Tegnap embere rovatunk főszereplőinek kiválasztásakor legnehezebb feladatunk a Tegnappal van. Hőseink ódzkodnak a Tegnap emberei lenni - mintha, ami elmúlt, az nem is létezett volna, mintha kizárólag a jövő lenne jelen, és mindnyájan csak előre néznénk.
Ha kicsit elfilozofálgatunk a kérdésen, rádöbbenünk: tényleg így élünk. Hiába értünk el valamit, kénytelenek vagyunk azonnal körülnézni, látta-e még valaki? Hiszen nagyon-nagyon ritka az egyetemes mércével mérhető teljesítmény, a legtöbb relatív és csak az emberi koordináta-rendszerben kiemelkedő.
Ma azonban az életet mintha gyorsvonatból néznénk: bármilyen nagy dolog is történik a világban, csak egy szempillantásra köti le figyelmünket. Néha eltűnődünk: csak régen voltak olyan (szigorúan ellenőrzött) vonatok, amelyeknek volt idejük - akár léha semmiségek miatt is - vesztegelni, pusztán mert jólesett? Csak ma tűnik úgy, hogy akkor az emberek megálltak megcsodálni nagy teljesítményeket, elbeszélgettek róla, megszorongatták a bajnok kezét és örültek a sikerének? És akkor még a bajnok is mert boldog lenni, peckesen járni és jó tanácsokat osztani...
Lassan meg sem állunk megünnepelni sikereinket, mert félünk, hogy a többieknek van igazuk: amit elértünk, az természetes ("Még szép..."), bezzeg, ami még csak ezután jön...! Pedig, ami elmúlt, az már biztos. Ahol egyszer "átrepült az angyal", ott a csoda megtörtént. Azt visszavonni, eltörölni, kidumálni nem lehet. A Tegnap nem holmi súlytalan, felelőtlen ígéret, kampány és számító hazugság, hanem a történelem része. Nem annak a történelemnek, amelyet rendszerenként átírnak és értelmeznek, hanem annak, amely bennünk él tovább. És amelynek a jövő a létét köszönheti...

Csetényi Csaba és Krskó Tibor Vissza