Egészségügyi ellátás

Előszó

Részlet a könyvből:

I. Egészségügy és életszínvonal

Életünk minőségét alapvetően meghatározza egészségi állapotunk. A lakosság egészségügyi szükségleteinek kielégítettségi szintje, a megbetegedési helyzet és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés lehetőségei, feltételei az életszínvonal meghatározóan fontos összetevőit képezik. Az egészségügyi helyzet az egyik oldalról részét alkotja az életszínvonalnak, nagymértékben befolyásolja azt, ugyanakkor a másik oldalról több vonatkozásban függ is attól. Az életmód szerepe köztudottan igen jelentős a lakosság egészségi állapotának alakításában. Az összefüggés azonban ennél szélesebben is értelmezhető: az egészségügyi ellátás iránti igények szintje - sőt bizonyos fokig maga az, hogy mit is értünk egészségen - elszakíthatatlan az adott társadalmi-gazdasági fejlettségtől és meghatározhatatlan az általánosan elért életszínvonal figyelembevétele nélkül. Az egészségügyi ellátás iránti szükségletek, igények hazánkban is együtt fejlődtek, bővültek az életszínvonal, az életkörülmények más területeivel. A felszabadulás után a korábbi éles társadalmi és jövedelmi egyenlőtlenségek felszámolásával párhuzamosan az egészségügyben a meghatározó feladat a hozzáférés társadalmi egyenlőtlenségeinek - az egyik legjelentősebb és leginkább antihumánus egyenlőtlenségképző mechanizmusnak - a megszüntetése volt. Szerves részeként az egyes társadalmi osztályok, rétegek, az ország különböző területein élők életszínvonala között a hatvanas években megvalósult nagyfokú közeledésnek, a társadalombiztosítási rendszer is fokozatosan az egész népességre kiterjedt, az egészségügyi ellátás területi különbségei jelentősen mérséklődtek. A hetvenes évek közepétől hazánkban állampolgári jog az ingyenes egészségügyi ellátáshoz való hozzájutás. Az utóbbi évtizedekben megvalósult gyors gazdasági-társadalmi fejlődés során nagymértékben javult a táplálkozás, a ruházkodás színvonala, javultak a lakásviszonyok, a higiéniai viszonyok, az életkörülmények. Mindez a megelőző közegészségügyi intézkedésekkel, az egészségügyi hálózat kiépítésével, az orvostudomány fejlődésével jelentős eredményeket hozott a népbetegségek, gyermekbetegségek visszaszorításában,a csecsemőhalandóság csökkentésében. A hatvanas évek óta ugyanakkor megbetegedési és halandósági viszonyainkban - a megvalósult látványos javulás után - új, kedvezőtlen tendenciák is megjelentek. A halálozások gyakorisága csak a legfiatalabb korúaknál csökkent tovább, a többi korosztálynál - leginkább a középkorú férfiaknál - emelkedés tapasztalható. Előtérbe kerültek a gyors változásokból következő, valamint az elért fejlettségi szinthez tapadó - a természet szennyezésével, az urbanizációs ártalmakkal, a káros fogyasztói szokásokkal kapcsolatos - új egészségügyi problémák. Az életkor jelentősebb meghosszabbodásával megnövekedett az elfajulásos betegségek - mint a keringési rendszer betegségei - és a daganatok gyakorisága; egyidejűleg az erőszakos eredetű halálozások számának növekedése is tapasztalható. Vissza