Egészségügyi kalendárium

Előszó

A magyar közegészségügy fejlesztése sohasem állott annyira előtérben kormányaink célkitűzéseiben, mint most és az elmult években. Az orvosi ellátottság városainkban már régen jó volt, falvainkban a közelmultban sokat javult. Hatósági orvosi szolgálatunk és a fertőző betegségek elleni védekezés mintaszerű újjászervezése idegen országokban is ismeretes. A diftéria elleni általános védőoltás törvény alapján először Magyarországon lépett életbe, tífusz ellen többet oltunk, mint a körülöttünk levő országok. A zöldkeresztes egészségvédelmi szolgálatok hálózatának teljes kiépítésére tízéves tervet fogadott el a magyar kormány. Ma már ennek ötödik évében vagyunk. Ezrével épülnek a falusi közkútak. Százával az egészségházak. Megindul az egészségvédelmi munka a községekben, ahol azelőtt semmi sem volt és e célra négy intézet képez védőnőket Budapesten, Debrecenben, Szegeden, Kassán. A népbetegségek leküzdésére törvénytervezet készült és az ennek végrehajtásához szükséges intézmények létesítését a kormány ötéves beruházási programjában biztosította.
A kétkedő mégis felteszi a kérdést. Szükséges-e ez a sok új intézkedés, megérti-e a nép és ami a közegészségügy előbbrevitele szemponjából legfontosabb, teljesíti-e mindazt, amit az új intézmények megkívánnak? Valljuk meg, a kérdés feltevése jogos. Még az új kút vizének ízét is meg kell szokni. Lehet, hogy a réginek vize néha egészségtelen volt, de megszoktuk, jóízű volt. Felnőttünk mi egészségház nélkül, mire jó a pólyással minduntalan tanácsadóba szaladni? Apáink nyugalmas élete sok szempontból jobb volt. De nyissuk ki szemünket, nézzünk messzebbre. Az egyén jóléte a nemzet jólétéből függ. A nemzetek versenyében népünknek küzdeni kell fennmaradásáért. Nem közömbös az, hogy hazánkban mennyi gyermek születik, hányat ragad el nemtörődömség következtében még az első életév betöltése előtt a halál, hány szedi magába még elemi iskolában a gümőkór csíráit és hány házasságot mérgez meg a vérbaj... Vissza