Éghajlat II.

Előszó

Midőn e munka megírására vállalkoztam, az volt a czélom, hogy hazánk éghajlatát az érdeklődő közönséggel megismertessem. A feladat nagysága és nehézsége visszariasztott volna szándékom megvalósításától, ha nem hatott volna át az az erős tudat, hogy immár valóban itt az idő, hogy valaki ezzel a feladattal megpróbálkozzék. Hogy a vágy nagyobb volt mint a tudás - miként az rendesen lenni szokott - és a valóság messze mögötte maradt annak a képnek, a melyet magamban Magyarország klimatográfiájáról megrajzoltam, az nem lehetett elég ok arra, hogy szándékomról letegyek. Elvégre 62 éve annak, hogy az első magyar klimatográfia napvilágot látott, tehát a habozás és halogatás nincs helyén, mert tán mégis csak jobb a kevésbé tökéletes a semminél. 1847-ben, midőn Berde Áron „Légtüneménytanának" második részében a „két Magyarhon égaljviszonyait" vázolni akarta, oly kevés tudományos anyagra talált, hogy hazafias fájdalmának e miatt hangos kifejezést is adott. Azt mondja "az égalji viszonyok kellő vizsgálata kivált Magyarhonban tömérdek akadályokkal van egybekötve. Pontos légtüneménytani kísérletek, melyekre bizton építeni, melyekből az égalji viszonyokat ismeretünknek teljesen meghódítani lehetne, nagy részben hiányzanak; Magyarországban csak a budai s némileg a mehádiai kísérletek szolgálhatnak biztos alapul a vizsgálatnak, Erdélyben a kolozsvári és károlyfejérvári... Vissza