Égő sebeink!

Előszó

Multunk romokban hever. Szomorú a jelenünk és bizonytalan a jövőnk. Összeomlásunkat három emberöltő készítette elő mákonyos eszményeivel. S a szabadkőművesség, a tévesen értelmezett liberalizmus, a bolsevizmusba züllött szocializmus kán-kán táncában évtizedeken át szivárgott az aranyimádat, az erkölcsiposvány, a testimádat testet-lelket senyvesztő bódulata az újságok, az irodalom, a színpad, a „közfelfogás" útján a szokatlan, az új után botorul kapó embertömegekbe, keresztény magyar tömegekbe s alakította anyagivá, közömbössé, a szenvedőkkel, a kiszolgáltottakkal szemben érzéketlenné és a hit igazságaiban, az örök erkölcsi törvényekben tetszés szerinti válogatóvá, alkalmi hívővé még a hívők ezreit is s puhította gerinctelenné, szolgalelkűvé, ernyedté a nemzet zömét. Következményeként az apokaliptikus négy lovasnak Európát alapokig megrázó robogásában, a rémséges vérözönben elfáradt magyarságot, keresztény tömegeket teljesen váratlanul érte az 1918-as őszirózsás patkányhad a forradalommal, a kommunizmussal és az ország kétharmadnyi területének megszállásával.
És elénk állott a bizonytalanságba gazdasági nehézségek testi-lelki veszedelmeiben a szomorú ma és az ismeretlen, s ezért félelmetes jövő, az ijesztő holnap fenyegető kérdéseivel! . . .
Mindazt három emberöltő készítette elő. A felhalmozott adósságért most ez az emberöltő fizet. Azért, mert közömbösség, nemtörődömség ivódott a nemzet testébe és hitetlenség, majd defetizmus a lelkekbe. Vissza