Egon Erwin Kisch tisztelettel bemutatja az amerikai mennyországot

Előszó

Részlet a könyvből:
BECKER DOKTOR A MENNYORSZÁG KAPUJA ELŐTT

Becker doktort, hívjuk így emberünket, tétova érzésekkel küszködve látjuk egy angol személyszállító gőzös fedélzetén.
Érzései nem azért hullámzóak, mert a hajó himbálódzik és hánykódik, nem azért, mert Becker doktor alvóhelye éppen a csavartengely fölött fekszik, és azért sem, mert osztályának dohányzó- és étterme a gépmozgás következtében undorítóan rázkódik.
A hajó közepén lévén elhelyezve, a második, sőt az első osztály utasai is jóval kevésbbé érzik a hajó himbálódzását és hánykódását, a csavar járását pedig éppenséggel nem. Figyelmüket különben is elterelik a séták, amelyeket a száz méter hosszú, fényezett padlójú sétafedélzeten tehetnek, valamint a jazzband és énekszámok is, melyeknek zengzetes varázshangjait rádió továbbítja barátságosan a kevésbbé tehetős osztályok utasaihoz.
A kevésbbé tehetősek osztályai, amelyekhez Becker doktor is tartozik, a fedélközben vannak elhelyezve, mindamellett a világért sem hívják lakóikat „fedélközi utasoknak". Ha egy intézmény már nyilvánvalóan rossz hírbe keveredett, nevét rövid úton megváltoztatják. Eltörölték tehát a fedélközt, olyképpen, hogy kettéosztották, és mindkét fele más-más elnevezést nyert: turistaosztály hátul, harmadik osztály elől. A két alosztály közötti különbség főleg a viteldíjban, az utazás céljában, (a harmadosztály utasai nagyobbrészt sokgyermekes kivándorlók) és a bánásmódban nyilvánul meg. Vissza