Előszó
Részlet a kötetből:
"A patakban két gyermek fürdik: egy fiú, meg egy leány. Nem illik tán, hogy együtt fürödnek, de ők ezt nem tudják: a fiú alig hét esztendős; a leányka két évvel is fiatalabb.
Az erdőben jártak, patakra találtak. A nap tüzesen sütött. A víz egy vápában szekérfordulatnyi tavacskává szélesült. Tetszett nekik.
Először csak a lábukat mártogatták bele, azután beleereszkedtek térdig. Gergelynek megvizesedett a gatyácskája, hát ledobta, Aztán az ingét is ledobta. Egyszer csak ott lubickolt meztelenen mind a kettő.
Fürödhetnek: nem látja ott őket senki. A pécsi út odább van, túl a fákon. Az erdőben nem jár senki. Ha valaki meglátná őket, lenne is nemulass! Mert a fiúcska csak hagyján, — az nem úrfi; de a leányka a tekintetes Cecey Péter úrnak a leánykája, — kisasszony, — és úgy illant el hazulról, hogy senki se látta.
Még így csupaszon is látszik rajta, hogy úri galambka: fehér, mint a tej. Ahogy ugrándozik a vízben, két kis szöszke hajfonata röpköd a nyakán.
— Derdő, — nevet a fiúnak, — uttyunk.
A Gergőnek nevezett vékonyka barna fiú háttal fordul. A leányka belekapaszkodik a nyakába. Gergő megindul a partnak, a leányka meg a víz színén lebeg és rugódozik.
Azonban, hogy a parthoz érnek, Gergő belefogódzik a kákabokor zöld üstökébe, és aggodalmasan néz körül,
— Jaj, a szürke!
Kilép a vízből és körülfutkos, vizsgálódik a fák között, Szemlél a földre is: merre látja a nyomokat?
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal