Égő föld

Fülszöveg

Egri Viktor történelmi regénye a messzi középkorba nyúl tágyáért: Pannónia lakóiról, a longobardokról szól, akik északról jövet az V. században foglaltál el a hun birodalom összeomlása után a mai Dunántól területét.
A regény központi alakja Alboin longobard király, akiben a író a népvándorlás korának nagy hódítóját állítja elénk. Körülötte épül fel a történelmi és társadalmi háttér - a "sötét" középkor, az embertelenség, a pusztítás, a vér és hódítás korszaka, királyaival és főnemeseivel, akik a romlás és a halál pusztaságává, "égő földdé" teszik országukat, amikor új hódításra indulva kivonulnak belőle.
Két szomszéd és rokon nép, a longobardok és a gepidák vetélkedése teszi a regény első részének történelmi keretét - a harcban a gepidák alulmaradnak és a csatában megölt királyuk csodaszép leánya, Rozamunda Alboin felesége lesz. A regény második része a longobardok Itáliába elvándorlását és honalapítását mondja el.
Egri azonban nem történelmi krónikát ír: a hányatott, viharzó események közepette is az embert keresi, az embert igyekszik ábrázolni hőseiben. Választ, magyarázatot keres a történelmi tények kuliszája mögött lappangó kérdésére: elsősorban Alboin és Rozamunda viszonyát firtatja, a király végzetét, amely asszonya akaratából, hódításának, dicsőségének tetőpontján telt be rajta.
Avatott kézzel nyúl az író nemcsak ezekhez az emberi problémákhoz, hanem a társadalom ábrázolásához is. E társadalom legfőbb törvénye a kíméletlen, nyers erő, az erősebb könyörtelen hódító joga.
Mégis, e zord talajon is megterem az emberség: a regényben nagyszerű példa Maxentius, az orvos és Medve, a rabszolga.
Okulást, tanulságot hozó írás az "Égő föld". De ezen túl - vagy talán éppen ezért - izgalmas, az olvasó figyelmét mindvégig lebilincselő, megragadó olvasmány. Vissza