Egry József emlékkiállítása

Előszó

Részlet:
"Akik ismerték korábbi méltatói közül, megkapó sorokban vázolták emberi alakját. "... hallgatag, magának való ember volt. Órákig tudott szótlankodni a sakktábla fölé hajolva, vagy a horgászpadon üldögélve. Ha emberi, művészi dolgokról mégis elbeszélgetett barátaival, mondatai sűrű krákogás, orrszívás közben szakadtak fel valahonnan a lefojtott mélységből. Ilyenkor világosodott meg, hogy morózus nyersesége melegen érző, sebzékeny szívet véd, hogy darabos mondataiban roppant szakmai tudás, mély erkölcsiség keres kifejezést. Külsejére nem sokat adott, de mindig a rend, a tisztaság légköre vette körül." (Keresztury Dezső). - "... változó szürkés szemei mindenkit és mindent állandó kíváncsisággal, a felfedezés örömével és leplezetlenségével kutatnak. Nézése munka, folytonos rajzolás... Egyenes homlokát, az orcákat és nyakát is megszámlálhatatlan ránc kusza ékírása szántja keresztül kasul, annyira az archoz tartozó jellegzetességgel, hogy egyáltalán nem a kort jelzi. Hirtelen metszésű orra és vértelen, szelíd ívű ajkai szakadatlan rezgés... Teljes nyiltságú mosolya a lélek jóravaló készségének félreismerhetetlen gesztusa." (Oltványi Á. Imre). - "... zsenialitása megjelenésén, emberi viselkedésén, kiváltképpen beszédében - még inkább, mint írásaiban - meglátszott... Az ezer ránctól és jó néhány barázdától felszántott, feldarabolt arc felejthetetlen emléke azoknak, akik valaha véle szembekerülhettek és rövidebb-hosszabb ideig olvashattak benne. Mozgékonysága meglepő volt. Azonnal jelezte, hogy mi játszódik le gazdája lelkében. Derű vagy ború, öröm vagy meghökkenés gyorsan váltakoztak rajta; gőgöt, büszkeséget sohasem hirdetett, de annál több tépelődést." (Farkas Zoltán)." Vissza