Előszó
Részlet a könyvből:
- Kár a vitáért, Joan. Ha valaha ismét férjhez megyek, előbb együtt akarok élni az illetővel. Túlságosan nagy dolog ez, semhogy vaktában megkockáztassa az ember - mondta...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
- Kár a vitáért, Joan. Ha valaha ismét férjhez megyek, előbb együtt akarok élni az illetővel. Túlságosan nagy dolog ez, semhogy vaktában megkockáztassa az ember - mondta Venetia Trayle és fölemelte csészéjét. Joan Rakowski átvette és ismét megtöltötte.
- Rendben van, drágám - szólt - ha ez a véleményed, akkor többet ne beszéljünk róla. Biztosan a selejtezés módszerét alkalmazod majd, a házasság elgondolkoztatja az embert, nagy feladat, de egy-egy week-end itt meg ott nem jelent semmit s ha az illető nem felel meg várakozásodnak, nem kell vele többé találkoznod.
- Drága öreg Joan, - nevetett Venetia - kezdel végre megszabadulni ódivatú érzelmességedtől?
- Csöppet sem vagyok érzelmes - tiltakozott Joan.
- Drágám! Persze, hogy az vagy, - folyton ez volt a bajod. Te a házasságot, amolyan dicsfényes háztartási iskolának tartottad - persze, rendes férfivel, akiről gondoskodhatsz, - de véletlenül komisz fráterre akadtál.
- Bár ne lettél volna Londonban az egész idő alatt, mialatt én Julius felesége voltam, - tört ki Joan.
- Tizennyolc éves korodban roppantul érzékeny voltál s attól félek, ezért támadt mély előítélet benned a házassággal szemben. Próbáld elfelejteni, drágám - én igazán megpróbálom.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal