Egy falat... Spanyolország

Előszó

Kezdjük egy nevetséges állítással, amelyet még ma is hallani: a spanyol ételek zsírosak és rosszul készítik el őket. Egyszerű történelmi magyarázata van ennek a minden alapot nélkülöző becsmérlésnek. Amikor az 1950-es években Spanyolország az olcsó tömegturizmus egyik fő célpontja lett, az angol turisták ésszerűnek tűnő módon 7 órára kérték a vacsorájukat, amikor a legtiszteletreméltóbb spanyolok is még csak első tapasukat fogyasztották: Spanyolországban ugyanis csak este 10 órakor kezdődik a vacsora. A helyiek zsörtölődve azt szolgálták fel, ami éppen a kezük ügyébe akadt, pl. jellegtelen csirkét chipsszel. Ezt a kulturális alapú félreértést a spanyol ételek jó híre szenvedte meg. Azonban le kell szögeznünk, még ha vitákat vált is ki, hogy olyan, mint spanyol konyha, nem létezik. Spanyolország egy olyan politikai szerkezet, amelyet különféle csoportok alkotnak a maguk saját nyelvével, kultúrájával - és konyhájával. Vegyünk egy olyan ételt példaként, amelyet a spanyolok nemzeti eledeleként emlegetnek - a paellát. Az eredeti paella Valencia tartományra jellemző étel. Azonban az ország széltében-hosszában jellegzetes változataival találkozhatunk. A másik példa: az északnyugati tartományai, amelyek az Atlanti-óceánt szegélyezik, és ahol az olajfa ismeretlen. Ennek eredményeképpen a hagyományos ételeiket sertészsírral készítik. Még mindig északon maradva, de kelet felé tekintve találjuk a baszkokat, számukra az étkezés olyan nagy szenvedéllyé vált, hogy a férfiak gasztronómiai klubokba tömörülnek, és egymásnak főznek. Vissza