Egy főkönyvelő hegedül

Fülszöveg

Darázs Endre, József Attila-díjas költő, 1926-ban született Budapesten, s 1971 júniusában halt meg. A felszabadulás utáni fiatal költőnemzedék egyik képviselője volt, jóllehet már a felszabadulás előtti években is publikált. Pályaindulását mégis ezektől az évektől számíthatjuk, hiszen a varázslatosan szép versekkel teli Kunyhó, füsttel (1947), Vasszobor (1948) artisztikus képi világa a szocialista átalakulás rajongó áhítatával és áhításával, a valóság szókimondó néven nevezésével párosult - méltán válhatott hát e fiatal költőnemzedék programjának rangos dokumentumává. Darázs azok közé a költők közé tartozott, akik azonnal reagálnak az eseményekre, s ezáltal a későbbiekben, az ötvenes évekbeni ábrázolásmódja gyakran nem volt eléggé elmélyült, de verseiből így is a közvetlen élmény frissesége, melege áradt. E kétarcúság fájdalmas vívódással, útkeresésel párosult költészetében, s a kibontakozás első igazi eredménye az 1964-ben napvilágot látott Portré, ezüstkeretben, amely önsorsának iróniával párosult lírai naplójegyzete. Az elmúlt évek során írt ifjúsági regényt, utópiát, glosszákat, s ez utóbbiak adtak költészetének friss tartalmat, lendületet. Darázs Endre mindig vonzódott a groteszk, ábrázolásmódhoz; e műfajban született versei kiemelkednek költészetének egészéből. Posztumusz kötete, az Egy főkönyvelő hegedül is e groteszk képalkotás, ironikus ábrázolás jegyében fogantatott. Darázs Endre 1946-tól számos irodalmi folyóiratnál, majd könyvkiadóknál is dolgozott. Jó szemű, biztos értékítéletének rangos bizonyítéka az általa szerkesztett, korszakot jelző Tűztánc antológia. Vissza