Egy gyűjtő arcképcsarnokából - 13 portré

Tartalom

Hárs István, Mester Ákos, Esterházy Péter, Tarnói Gizella, Kádár János, Marjai József, Antal László, Liska Tibor, Kornai János, Surányi György, Simor András Matolcsy György, Sárközy Tamás - ők 13-an kerültek fel Farkas Zoltán rendhagyó tablójára.
A könyv elolvasása után a személyes hangvételű írásmódnak köszönhetően a 13 szubjektív portré mellett egy 14. is kirajzolódott, magáé a szerzőé. Szereplőit négy ciklusba rendezte, a ciklusok címét Allan Ginsberg Üvöltés című verséből választotta, a sorrendet saját pályájának állomásai mentén határozta meg. A kötet előszavában így jellemzte portrégalériáját:
"Több az anekdota, mint a leleplezés, ám több a tény, mint a minősítés; a portrék nem teljes pályarajzok, többnyire csak jellemző szemelvények. Nem titkolom, kivel rokonszenvezem, kivel kevésbé, de a nézőpontot nem váltogatom. Szerepelőim át- meg átlátogatnak egymáshoz, együtt vagy egymás ellenében tették, amit. Volna egy extra szándékom is: bemutatni, hogyan művelhető a szakmám akkor, ha már slampos a diktatúra, akkor, ha kitör a szabadság, és akkor is, amikor ahhoz, hogy eljussunk az igazsághoz, új korlátokat kell átlépni, megkerülni vagy ledönteni"

Farkas Zoltán sokat látott ember. Ott van mindenütt, ahol egy újságírónak lennie kell, kérdez kifogyhatatlanul, és nem felejt. Gondosan összegyűjti az emlékmorzsákat, képes azokból olyan egyedi portrékat összerakni, amelyek a személyen túl a kort is jellemzik. A kor pedig a hetvenes évektől máig tart, felvillantva a szomorú "déja vu" érzések okait is.
KIRÁLY JÚLIA, a Magyar Nemzeti Bank volt alelnöke

Témakörök