Egy nagykanizsai laktanya nyelve és folklórja

Előszó

Az ebben a könyvben közölt anyag a nagykanizsai Dózsa-laktanyából származik. 1984 augusztusától 1985 augusztusáig katonai szolgálatunkat ott töltvén, megismertük a leírt szokásokat, a nyelvi anyag hozzátartozott passzív - s kisebb részben aktív szókincsünkhöz.
Gyűjtésünk több rétegből tevődött össze. Már a katonáskodásunk alatt készítettünk feljegyzéseket - elsősorban a szavakról, kifejezésekről -, ám ezek töredékben maradtak. Leszerelésünk után, mielőtt végleg kihullottak volna emlékezetünkből, papírra vetettük mindazt, amit saját tapasztalataink szerint jellemzőnek éreztünk. Ezt szembesítettük volt katonatársaink élményeivel: az ő segítségükkel, közreműködésükkel bővítettük aztán az anyagot. Leírásunk éppen ezért 1984-84-re érvényes elsősorban. Megkerestünk azonban olyanokat is, akik leszerelésünk után vonultak be, tehát a következő évből származó adatokat tudtak velünk közölni. Ezeket csekélyebb mértékben, nagyobb elővigyázatossággal vettük figyelembe: csak akkor iktattuk be őket, ha a magunk ismeretei alapján hitelesnek tekinthettük, vagy ha több adatközlőnk egymástól függetlenül egybehangzóan említette. Gyakran bebizonyosodott viszont valamely szokáselem vagy nyelvi fordulat továbbélése; azt megelégedéssel nyugtáztuk, ha megerősítették egy-egy következtetésünket, ám eltekintettünk a teljes diakrón vizsgálattól. Eljárásunkat az indokolta, hogy az általunk személyes tapasztalatból ismert adatok összevetése az eleve más módszerrel gyűjthető újabbakkal módszertanilag nehezen lett volna megoldható. Vissza