Egy orvos töpreng

Előszó

A nyugdíjba kerülés életünk egyik legnagyobb fordulópontja. A nehézséget fokozza, hogy akkor kerül rá a sor, mikor már csökkent az alkalmazkodóképességünk.
A fő problémát az új életcél megtalálása és az idő célszerű kitöltése jelenti. Ennek megoldására elég sok variáció kínálkozik az olvasástól kezdve az unokákkal való intenzív foglalkozáson, a kártyázáson, sakkozáson (kocsmázáson), művelődésen, tv-nézésen, nőknél a kézimunkázáson át egészen a kertészkedésig. E foglalatosságok akár egymagukban is, főleg pedig felváltva végezve igen nagy segítséget jelentenek az idő kitöltésében. Az évek során azonban egyik-másik unalmassá vagy fárasztóvá válhat, és akkor új elfoglaltságot, új hobbyt kell keresni.
Nyugdíjaztak 66 éves koromban. Előtte csaknem fél évszázadon át kizárólag a munkámba merültem. Szinte éjjel-nappal a betegeimmel foglalkoztam, tanultam, és a szakma aktuális kérdéseivel kapcsolatos tudományos munkámat végeztem. Ezt nagyon élveztem, kielégítette érdeklődésemet, és értelmesen töltötte ki az időmet. Így nyugdíjazásomkor szinte úgy éreztem magamat, mint a partra vetett hal. Az éltető elememből kerültem ki. Még egészségesnek éreztem magamat, ezért addigi intenzív tevékenységemet az agyam és a kezeim folytatni akarták. Kis hétvégi nyaralónkban már nem foglaltak le a munkámmal kapcsolatos gondolatok, mint valaha a nyári szabadságok alatt, így most a kerti munka és a családi elfoglaltság mellett kényelmesen, túl kényelmesen nézhettem körül. Megláttam a falon a gyermekkori kutyám kőből kifaragott fejét, melyet kb. 20 éve faragtam, majd a vízcsap fölé falaztattam. Úgy éreztem, szól hozzám: "Régi kicsi gazdám, ne szomorkodj. Gondolj vissza arra, hogy milyen jó volt együtt, és írd le az akkori sétáinkat, kalandjainkat. Látod, ki tudtad faragni a fejemet is, próbálj faragni mást is. Most már van időd rá."
A fiókomban is megszólaltak régi kis írásaim, verseim, amiket diákkoromban, vagy a nyári szabadságom alatt egy-egy különleges hangulatban vetettem papírra.
Ezek adtak erőt és kedvet újfajta tevékenységemhez, részben új kedvteléseimhez, foglalatosságaimhoz, melyeknek eredményeit a következőkben szeretném bemutatni. Végül még talán hálás is vagyok a nyugdíjazásomért, mert így lett időm arra, hogy a fejemmel és kezeimmel mást is csináljak, mint addig, olyat, amire régebben nem volt elég időm. Úgy éreztem, hogy nálam is bebizonyosodott a közismert régi mondás: Mindennek van előnye és hátránya, de az előnyt meg kell keresni!
Továbbiakban először ismertetem kisebb prózai munkáimat, majd néhány jellemző - bár különböző stílusú - versemet. Néhányuk különböző folyóiratokban, lapokban is megjelent.
A könyvben láthatók fafaragásaimnak, plakettjeimnek fotói. Ezek legtöbbje a Magyar Orvosírók és Képzőművészek Körének (MOKK) évi kiállításain szerepelt, némelyikük pedig más, kisebb alkalmi kiállításokon (Fonyód, Zalaegerszeg, Budapest). Vissza