Egy szép dologrul én emlékezem

Fülszöveg

Bizonyára kevés olyan könyv van errefelé, amely oly kiválóan illusztrálná a habent sua fata libelli latin mondást, mint Csöbrös István múlt század eleji énekeskönyve. Megíródott több mint másfél évszázada Ferrarában, tulajdonosával hazakerült a baranyai Kopácsra, s átesvén némi (valószínűleg) mosdatlan szájúságot kiküszöbölni szándékozó öncenzúrán, amit a közzétevőkkel együtt nem lehet eléggé sajnálni, tulajdonosának (bizonyára a talján dámáktól szerzett betegsége által bekövetkező) korai halála után - közvetlen leszármazottai nem lévén - rokonságára maradt s bár gyakorta volt lapozgatva (mint olvasható az Előszóban), mégis átvészelte a XIX. századot, majd a XX. század háromnegyedét is, mígnem 1974-ben újra napvilágra jutott egy kopácsi család régi iratai között. Egy esztendő múlva pedig már jó része közlésre is került Pataky András helyi tanító jóvoltából egy eszéki képes újságban, tehát filológiai szempontból nem éppen a legprominensebb helyen. Az eredeti azonban továbbra is az örökösök tulajdonában maradt. Ezután eltelt jó egy évtized, míg a jelen kötet közzétevő szerzőpárosa egyik közös könyvében újra közreadott belőle nagyobb részleteket - immáron méltó filológiai apparátus kíséretében. (Időközben szinte kizárólag ugyanabban az eszéki képes újságban, vagy egy vajdasági vidéki melléklet hasábjaink folyt a szövegek bemutatása és kommentálása.) Kis híján húsz esztendőnek kellett tehát elmúlnia ahhoz, hogy Csöbrös István gyöngyszemeket is csillogtató énekeskönyve végre teljes szövegében megjelenhessen, azzal a filolófiai szereléssel, amely az ilyen kiadványokat megilleti. Vissza