Egy város története

Előszó

A krónikát négy egymásután következő városi levéltáros írta. Anyaga az 1731-től 1825-ig terjedő időszakot öleli fel. Úgy látszik, ettől az évtől kezdve már a levéltárnokok elől is el volt zárva az irodalmi tevékenység. A "Krónikás"-nak már a külseje is elárulja valódiságát: ami hitelességét illeti, nem férhet hozzá egy szemernyi kétség; ennek a lapjai is épp oly sárgák, épp úgy tarkítják firkálások, épp úgy megrágták az egerek és beköpdösték a legyek, mint a Pogogyin-régiségtár bármelyik emlékének lapjait. Szinte látja az ember, hogyan ült fölötte az a Pimen levéltárnok úr, hogyan világított munkájára a faggyúgyertya reszkető vilkága, és oltalmazta meg az írót Subinszkij, Mordovcev és Melnyikov urak örökös kérdezősködésétől. A krónikát általános áttekintés, vagy "leírás" vezeti be, amelyet nyilván az utolsó krónikás állított össze; azonkívül - mint a krónika adatait hitelesítő okmányok - iskolai füzetek vannak a krónikához mellékelve. Ezek különféle közigazgatás-elméleti dolgozatokat tartalmaznak. Ilyen például: "A városfők közigazgatási rendszereinek egybehangzó szelleméről", "A városfők megnyerő külsejéről", "turbulens elemek megfékezésének üdvös hatásáról" (képekkel). "Gondolatok az adóhátralékok behajtása közben", "Az idők visszás folyásáról", és végül egy meglehetősen terjedelmes értekezés "A szigorról". Határozottan meg lehet állapítani, hogy ezek a dolgozatok létrejöttüket az egyes városfők tollának köszönhetik (némelyikükön már aláírás is van). Megvan az az értékes tulajdonságuk, hogy, először is, teljesen hű képet adnak az orosz helyesírás akkori helyzetéről, és másodszor, hogy szerzőiket sokkal teljesebben, szemléletesebben és elevenebben festik le, mint maga a "Krónikás" elbeszélése. Vissza