Bevezetés a szeizmológiába

Előszó

A szeizmológia a szó eredeti jelentése szerint a földrengésekkel foglalkozó tudomány (seismos = földrengés, logos = tudomány). Jelen jegyzet a szeizmológia alapjaival foglalkozik a következő hármas tagozódás szerint:
1.A földrengések leirása közvetlen és műszeres megfigyelések alapján, beleértve a rugalmas hullámok kialakulásának és terjedésének elméletét,
2. A Föld belsejének fizikája (lényegében a szeizmikus hullámok terjedéséből levezethető tulajdonságok vizsgálata),
3. A regisztrálásban alkalmazott müszerek (szeizmográfok) elméletének elemei. A földrengéseket három csoportba szokás osztani: üregek beomlása során keletkező rengések, vulkáni működéssel kapcsolatba rengések és tektonikai rengések. A tektonikai rengések a szilárd Föld lassú belső mozgásaival kapcsolatosak. Csak ezek a rengések jelentősek a Föld egésze szempontjából. Az első két csoport fontosságát korábban túlbecsülték. Ezek azonban általában kicsiny, lokális jelentőségű rengések. A továbbiakban a tektonikus rengésekkel foglalkozunk és röviden összefoglaljuk e rengések kialakulását és a rengés következtében kialakuló rugalmas hullámok keletkezését.
A Föld belsejében levő energiakészletek egy része alakváltozást hoz létre. Ez feszültségek fellépésével jár együtt, a Föld belsejében rugalmas energia halmozódik fel. A feszültségfelhalmozódás folyamata infinitezimális rugalmas deformációval kezdődik, a Hook-féle törvénynek megfelelően, majd véges deformációba megy át. Ezt plasztikus alakváltozás követi s végül, a szilárdsági határok túllépése után a Föld belsejében felszakadási zónák jönnek létre. Bár a rugalmas energiakészlet egy részének felszabadulása már a felszakadási zónák kialakulása előtt, a plasztikus állapotban megindul, nagyobb mennyiségű energia a felszakadás folyamán alakul át rugalmas hullám-mozgássá, amely a felszinen földrengés alakjában jelentkezik. Vissza