"Egyedül Kossuth szava parancsolt..."

Fülszöveg

Ebben a kötetben néhány, az 1848/49-es szabadságharc eseményeit feljegyző katolikus pap naplóját, illetve visszaemlékezését rendeztük sajtó alá. A közölt források olvasása során szinte önkéntelenül ismerkedhetünk meg azokkal a dilemmákkal, amelyekkel másfél évszázaddal ezelőtt a korabeli klerikusoknak kellett szembesülniük. Az 1848-as forradalmat megelőzően a törvényesen bevett felekezeteknek, Európában éppen úgy, mint Magyarországon is, egyszerre több fronton kellett küzdeniük.
Először is, az állam - az európai gyakorlatnak megfelelően - erőteljesen beavatkozott az egyházi életbe. Másodszor, a felekezetek ennek ellenére keresték az állam szövetségét, hogy az egyre erőteljesebben jelentkező elvilágiasodással szemben felléphessenek. Ez a kihívás azután különböző válaszreakciókat szült: egyesek a válság leküzdése érdekében reformokat sürgettek, mások az általuk vallott értékek határozottabb képviseletében, illetve a liberalizmus totális elutasításában látták a kiutat.
Válogatásunkban arra törekedtünk, hogy olvasóink megismerkedhessenek mind a püspöki kar tagjainak-, mind pedig az egyszerű plébánosoknak és káplánoknak a gondolataival, beleértve ebbe a csoportba a radikális demokrata nézeteket valló papokat is. Ezek a feljegyzések is azt bizonyítják, hogy a korabeli papság tömegesen kivette a részét a szabadságharc küzdelmeiből. Ugyanakkor az itt közölt források egyik nyilvánvaló tanúsága szerint az egyház maga is megosztott volt a korabeli események megítélése kapcsán. Vissza