Egyén, vállalat, állam

Fülszöveg

"...Az a rendőr például, aki mindenkit figyelmeztet, büntet, aki a lámpa piros jelzésénél megy át az úttesten, egyrészt megmenti az egyéneket a közvetlen életveszélytől, másrészt némi pénz gyűjt össze a költségvetés számára; az olyan átkelőhelyen azonban, ahol feltűnően sok a pirosban való átszaladás, előbb-utóbb érdemes megnézni, a tényleges forgalmi viszonyoknak megfelelően van-e a jelzőlámpa beállítva. Körülbelül ilyen helyzetbe kerültünk a gazdaságirányítással is. Az utóbbi években fokozottan tapasztaljuk, hogy a szabályozásunk egyoldalúan »visszafog«, ahelyett, hogy a kitörésre alkalmas pontokon előrelökne; az érdekeltségi viszonyok nem hegyeződnek ki eléggé az emberi szorgalom és tehetség kibontakoztatására a vállalatokon belül és a vállalati kockázatvállalásra a népgazdaságon belül, holott tisztában vagyunk azzal, hogy ez az a két pont, ahol a magyar népgazdaság megfogható és átbillenthető a szó szoros értelmében vett intenzív fejlődési vágányra. Minden jel arra mutat, hogy nem elég (noha nem is haszontalan) a meglevő szervezetek és szabályozók apróbb pályamódosításaival élnünk, hanem tudatos, átfogó, komplex fejlesztés állapotba kell tennünk gazdaságirányítási rendszerünk egészét..."
- A szerző e kötetében éppen a gazdaságpolitikai egyik égető kérdésére, a gazdaságirányítás továbbfejlesztésének rendezőelveire keresi a választ. Munkája - a szocialista gazdaságirányítás átfogó koncepciójának a kimunkálásával - egyben pozitív hozzászólás is ahhoz a vitához, amely a gazdaságirányítási rendszerrel kapcsolatban Magyarországon folyik, s amely az utóbbi években különösen megélénkült. Vissza