Egyetemes Philologiai Közlöny 1883/1-10.

Előszó

A XVI. SZÁZAD MAGYAR LYRAI KÖLTÉSZETE.
I. A lyra általában.
A XVI. század, mint egész Európában, úgy nálunk is a reformatio százada. A vallás uralkodik e korszakon; a vallásos érzés ad szint a politikai, társadalmi és családi életnek; összeforr vele a hazaszeretet s beleolvad a férj és nő közti hitvesi érzelem. Ezért van, hogy e kor költészetében a vallásos elem oly tetemes helyet foglal; ezért, hogy lyránk legnagyobb részében vallásos, egyházi költészet, mely magába olvasztja a hazafiúi érzéseket s a mely elnyomja a világi, kiváltképen a szerelmi lant húrjait.
E század lyrája azonban nemcsak vallásos, de egyszersmind protestáns. Az új evangelium új életre és csatára hívó harsonája a különben is kifáradt katholikus múzsát hallgatásra bírja. A régi legendákat kiszorítják az ó-testamentomból vett bibliai elbeszélések ; a katholikus latin hymnusokat protestánsok és magyarok váltják fel. Katholikus magyar költészetet ez egész században alig is találunk. Egy néhány énekeskönyv őrzi emlékeit; a gyulafehérvári Batthányi-hymnarium s két sárospataki codex. De nézetünk szerint - s ezt igyekszünk alább valószínűvé tenni - ezen egyező tartalmú énekeskönyvek nem katholikus eredetűek, hanem legnagyobb részökben a reformatio magyar költöi termékeiből csak később szerkesztett gyűjtemények.
Azonban a protestánsok sem vonhatták ki magokat a katholikus költészet hatása alól; a mennyit adtak a katholikusoknak kölcsön magyar műveikből, annyit vettek is előbb át a római egyház latin breviariumából. A középkori keresztény lyra mélyebb gyökeret vert már a népek szivében, a százados és ezredéves hymnusokban sokkal több költészet, az őszinte vallásosságnak nagyobb ereje, a magasra kifejlett egyházi zenében több szépség és mélyebb áhítat rejlett, mint hogy a reformatio e költészettel és zenével csak úgy könnyedén szakíthatott volna; nem tehette azt, annál kevésbbé, mivel kezdetben a régi és új vallás között a különbség távolról sem volt oly éles, mint a milyenné az később fejlődött. Vissza