Egyetlen hangszer (dedikált példány)

Fülszöveg

Két ciklusba rendeződnek Polner Zoltán új versei: a falusi, tanyasi szegénység elkötelezett vállalását hirdető költemények mellett a kötetnek csaknem felét saját gyűjtésű babonák, hiedelmek verssé feldolgozott változatai teszik ki. "A hatvanas évek elején - nyilatkozta nemrégiben a költő - Ferencszálláson végzett szociográfiai felmérő munkám során néhány, számomra ismeretlen, különlegesen szép babonára, hiedelemre figyeltem fel. Az ősköltészet e mozaikokra töredezett darabjaiból ismét verseket, verssorozatokat formáltam... Mintegy ötszáz darabot jegyeztem le eddig belőlük. A gyűjtőmunka azt szolgálta, hogy ezeket a kincseket a teljes pusztulás előtt átmentsük korunk irodalmába. Az ősi folklór mélyrétegeibe való alászállás - úgy érzem - termékenyítőleg hatott költészetemre, sőt annak munkáló része ma is."
Az Egyetlen hangszer - harmadik verskötete Polner Zoltánnak. Így vall róla: "A Szigorú vallomás (1962, Tiszatáj-Magvető) és A szívetekre bízom (1966, magvető) "mikrokozmosza" az ország múltjával és jelenével, gondjaival és örömével terhes világ. Ezt akartam és ezt akarom a vers erejével kifejezni. A modern képalkotás és a közérthetőség nyelvén. Az ihletet nem ismerem, csak a munkát, mert vallom, hogy a vershez a tehetség csak ideig-óráig elegendő, ha nem párosul kellő tudással... Harmadik kötetemben dokumentálni szeretném művészi előrelépésemet. Újságírói munkám során az élet érverésén tarthatom a kezem, és a jelenségek mögött tornyosuló lényeg monumentalitására következtethetek. E munka fokmérői a lassan új kötetté sokasodó versek, amelyek beszélnek helyettem, és azokért emelnek szót, akik nevében vallok." Vissza