Egyházaskozár története a szerb falu keletkezésétől a németek kitelepítéséig

Előszó

A baranyai Hegyhát jellegzetes kistelepülésének a több mint hét évszázados múlttal rendelkező Egyházaskozár története utolsó 300 évének, legmozgalmasabb időszakának dokumentációját tartja kezében a Kedves Olvasó.
A Mecsek északi előterének, e változatos és csodálatosan szép fekvésű tájnak erdők övezte kapujában, a Dombóvár-Szászvári országút mentén - szerzőnk kifejezésével élve - „András-keresztként" helyezkedik el a tekintélyes történelmi múlttal bíró település. Kozár, anyaegyházáról kapta középkori előnevét, s a török kor legendás krónikása, Tinódi Lantos Sebestyén tette országszerte ismertté. (Werbőczy Imre és Kászim bég nevezetes kozári viadala kapcsán.)
A török időkben elnéptelenedett környék falvai (Nagy- és Kiskozár, Köveskút, Hille, Csókafő) határainak egyesítéséből a rácok (szerbek) letelepülésével egy életerős település jött létre a XVIII. század elején. Az Esterházyak dombóvári uradalmának részeként a század közepén az itt (is) megtelepülő (zömében Tolnából átköltöző) németség jóvoltából Kozár hamarosan a Hegyhát egyik legjelentősebb településévé lett, amely a mezővárosi rangot is elnyerte (1778).
Pfeiffer János szülőfalujának történetét mozaikokból rakta össze kitartó szívóssággal, elhivatott szakértelemmel és avatott kézzel. Az általa és tudós elődei (Guggenberger János, Fuchs János, Schmidt Gusztáv) által feltárt adatok - szerzőnk jóvoltából - egységes szerkezetben, folyamatában is jól következően, másrészt rendkívüli szakmai és nyelvi igényességgel (tudományos értéke mellett olvasmányként is élvezhető stílusban) jelennek meg az olvasó előtt.
A helység történetét, néprajzát bemutató gazdag és informatív dokumentációval alátámasztott munkából nem pusztán egy jellegzetes baranyai-hegyháti település múltja bontakozik ki, hanem a térség újkori fejlődésének sajátosságait is szemlélhetjük, mégpedig - szerzőnknek hála - a „beavatottság" jóleső érzésével.
Pfeiffer János, immáron „kétkönyves" szerzőnk korábbi - egy évtizeddel ezelőtt megjelent - munkája mottójául egyáltalán nem véletlenül Jakob Grimm mondását választotta. Vissza