Egyházjog

Előszó

Minden kornak tudományos mozgalma és irányzata alkalmazkodik azon nagy eszmeáramlatokhoz, melyek ugyanazon korban az emberiség világéletén uralkodnak, s annak irányt adnak. A mi korunk a gazdasági jólét után tör. Egyesek és nemzetek főtörekvése oda irányul, hogy lehető legtöbbet hódítson el maga számára azon különféle jókból, melyeket a természet erői, és az emberi munka létrehozni képes. Korunk tudományos mozgalma is alkalmazkodik az emberiség ezen egyetemes irányzatához és főkép a természet erőinek megismerése, felkutatása és gyakorlati kihasználása körül ért el soha nem sejtett eredményeket. A jogi tudományok is irányt változtattak, és új ösvényeket törve főkép azzal foglalkoznak, hogy behatoljanak az ember és az emberi együttélésnek azon rejtélyes szövevényeibe, honnan ez az élet kiindul, az emberi munka termel, a hol végbemegy a javak productiója, forgalma, megszerzése, birása, eloszlása, fogyasztása és védelme. Ide fordítja erejének javarészét, hogy felkutatván ezen tünemények természetét, törvényeit, megtalálja azon legmegfelelőbb alakot, melyben a jog ezen életviszonyokat a legczélszerübben szabályozza.
Pezsgő eleven életet teremtett e törekvés a jog és államtudományoknak minden ágában, s e pezsgő eleven élet közepette a figyelem elfordul a hajdani jogtudományok régi birodalmától, hol letünt századoknak ódon alkotásai hirdetik a múlt embereinek eszmevilágát, kik ép úgy hódoltak saját koruk uralkodó eszméinek, mint mi a magunkénak, s tudtak nagyokat alkotni, s szellemük még ma is ott él műveikben. Temérdek alkotásaik roppant nyugalommal tekintenek le a zaklatottságában nyugtot nem ismerő modern jogászra. A múlt századainak egy ilyen alkotása az egyházjog, melyre a mai jogásznemzedék úgy tekint fel, mint valami őskori pyramisra, bámulja roppant arányait, óriási tömegét, sajátszerű architekturáját, s aztán odább megy, mert nem találja azt praktikus czélokra használhatónak és siet építeni modern hajlékot vasszerkezettel, nem ritkán szeczessziós stylben, s olykor gipszfalakkal. Vissza