Egyirányú utca/Berlini gyermekkor a századforduló táján

Előszó

Az Egyirányú utca legkorábbi szövegei 1923-ban születtek. Amikor szeptemberben Gerschom Scholem kivándorolt Palesztinába, Benjamin egy címnélküli papírtekercs formájában ajándékozta neki a később Császárpanoráma címen publikált írás első változatát. 1924-ben - ugyancsak Scholemnek - már egy barátok számára összeállítandó könyvecske tervéről ír, egy évvel később el is küld Hugo von Hofmannstahlnak egy aforizma-gyűjteményt, megjelenést remélve a Neue Deutsche Beiträge lapjain. Az első publikált szöveg (Tizenhárom tézis sznobok ellen) a Berliner Tageblattban jelent meg 1925. július 10-én, a teljes kötetet végül a Rowohlt adta ki Berlinben 1928. januárjában. Az úttá összeálló szövegek számos későbbi Benjamin-műben - így a Berlini gyermekkorban (pl. a Nagyítások) vagy a Párizsi passzázsokban - folytatódnak, de a hagyatékban fennmaradt "kiegészítő lista" negyvenhárom további címe szerint a szerző magának az Egyirányú utcának a bővített kiadását is tervezte.
A Berlini gyermekkor közvetlen előzményét Benjamin Berliner Chronik címmel alighanem Ibizán kezdte el írni 1932. áprilisa és júniusa között. Az első megjelent írást, a Karácsonyi angyalt a Vossiche Zeitung publikálta az évi karácsonyi számában. 1933-ban több szöveg is megjelent e lapban és a Frankfurter Zeitungban, ekkor már többnyire nemzsidó hangzású álnevek (pl. Detlef Holz) alatt. Ebben az évben Benjamin az akkor harminc írást tartalmazó kötetet a berlini Gustav Kiepenhauer, 1934-ben pedig immár harmincnégy (vagy harminchat) írással az ugyancsak berlini Erich Reiss kiadónál kísérelte meg kiadni. 1938-ban a szövegeket alaposan átdolgozta, ám 1940-ben mégis egy korábbi, oldalszámozás nélküli kéziratváltozatot küldött el Gretel és Theodor W. Adornonak megőrzésre. Amikor Adorno 1950-ben a frankfurti Suhrkampnál megjelentette a Berlini gyermekkort, semmilyen a szerző által sajtó alá rendezett végleges szövegegyüttes nem állt rendelkezésére, így különböző kéziratokból és fellelhető újságpublikációkból állította össze a kötetet, melyben a szövegek sorrendjét illetően sem támaszkodhatott az íróra. Vissza