Egykor volt egy hadifogság...

Előszó

lnvocatio
Szent Ágoston kérdi, honnan jön az idő ? A jövőből - ami még nem létezik - a jelenbe halad, melynek nincs időtartama, mert minden pillanata - a múltba megy át, mely már megszűnt létezni !

I. A vert seregben 1944 november végén egy ködös, zimankós, baljós reggelen jelentkeztünk Budán, az akkori "Sion"-ban, az 1. huszárhadosztály 1/C osztályánál. A hadosztálytörzs már Aszár községben székelt, oda igyekeztünk Ottó barátommal együtt. Zsebünkben nyílt parancs, hátizsákjainkban egy kis élelem a legszükségesebb holmikkal. Az enyémben egy üveg tokaji és egy lapos üveg rum is nővérem szerető és alapos gondoskodása eredményeként. A tokaji azzal az apropóval került bele, hogy csak akkor kerül felbontásra, ha vége lesz a háborúnak (Hogy életben maradok-e az fel sem merült). Felkapaszkodtunk hátul a ponyvás katonai tehergépkocsira. Szívünkben valami furcsa izgalom bizsergett. Éreztük, hogy az események kezdenek ellenállhatatlanul sodorni. Egyfajta kamaszos csínytevéssel volt vegyes ez az érzés a nagy "kaland" küszöbén. Távolról tompán morajlottak az ütegek. Budapestet már szinte teljesen körül - zárták. Még Bia felé volt egy kis rés, azon kell kicsúsznunk. Sejtelmes csendben haladtunk, csak a motor zúgott egyhangúan. Kisbér felé már fellélegeztünk. Sikerült ! Ászár községben jelentkeztünk a vonatosztály parancsnokánál, Karácsonyi alezredes úrnál. Igyekeztünk katonásan bemutatkozni, kissé megilletődve. Vissza