Ékes virágszál...

Előszó

"Ékes virágszál, kit Szent Anna szült, Szép Szűz Mária, könyörögj értünk" zeng Tiszántúl népének ajkán az ősi máriapócsi zarándokének. Nyírség katolikusai kétszázötven év óta minden évben százezres tömegben zarándokolnak Máriapócsra. Mária-ünnepek előtt még a rekkenő hőségben is megelevenednek a szabolcsi utak. A homoktenger fölött összehajló akáclombok zöld baldachinja alatt ötven, száz, sőt kétszáz kilométerre fekvő falvak és városok népe vonul ősi énekkel ajkán Máriapócs felé. A munkában meggörnyedt vállakat az élet küzdelmeinek sikertelenségei, csalódásai nyomják, a szívek tabernákulumában pedig egy árva nép viszi a maga és családja búját-baját, a haza és a nemzet keserveit, vérző sebeit. A "Regnum Marianum" magyarja, Mária népe zarándokol égi édesanyjához Máriapócsra.
Miért éppen Máriapócsra?
Itt érzi közel magához a Boldogságos Szűzanyát. Itt kézzelfogható bizonyítékát tudja, látja annak, hogy Mária elfogadta Szt. István felajánlását, Mária országává tett hazánkat, gyermekévé fogadta a sorsüldözött, árva magyar népet. Hiszen itt nemcsak a szívek rejtekében áramló égi vigasszal, s nemcsak a lelkek mélyén csodákat művelő kegyelmekben mutatta meg jóságát, hanem a válságos időkben, hazánk és nemzetünk nagy sorsfordulóin kézzelfogható, csodálatos módon is éreztette velünk anyai részvétét, hathatós segítségét. háromszor is csodálatos módon könnyeket hullatott a pócsi templom Mária-képe.
Vissza