Elbeszélések

Előszó

Részlet a könyvből:
Szmirna rakpartján

A legfurcsább az volt, mondta, ahogy minden éjjel éjfélkor sikoltoztak. Nem tudom, miért sikoltoztak ebben az időpontban. Mi a kikötőben álltunk, ők a mólón voltak, és éjfélkor sikoltozni kezdtek. Rendszerint rájuk irányítottuk a fényszórót, hogy lecsillapítsuk őket. Ez mindig hatott. Kétszer-háromszor végigsöpörtünk rajtuk a fényszóróval, akkor abbahagyták. Egy ízben rangidős tiszt voltam a mólón, és egy török tiszt éktelenül dühöngve odajött hozzám, mert egyik matrózunk csúnyán megsértette. Azt mondtam neki, hogy az illetőt visszaküldöm a hajóra, és szigorúan megbüntettetem. Megkértem, hogy mutassa meg. Rámutatott egy tüzéraltisztre, egy roppantul jámbor fickóra. Azt mondta, hogy ismételten és iszonyatosan megsértette őt; tolmács útján beszéltünk. Nem fért a fejembe, honnan tud az altiszt annyira törökül, hogy megsértse. Odahívtam, és azt mondtam neki:
- És ha történetesen mégis beszélt valamelyik török tiszttel?
- Egyikkel sem beszéltem, uram.
- Elhiszem - mondtam de azért mégis jobb, ha viszszamegy a hajóra, és egész nap ott marad. Aztán azt mondtam a töröknek, hogy a tettest visszaküldtem a hajóra, s ott majd elbánnak vele. Nagyon szigorúan. Rendkívül elégedett volt. Óriási barátságban voltunk.
A legrettenetesebbek, mondta, az asszonyok voltak a halott csecsemőkkel. Nem lehetett elvenni tőlük a halott csecsemőket. Némelyik gyereke hat napja halott volt már. Nem adták oda. Az ember tehetetlen volt. Végül erőszakkal kellett elvenni tőlük. Vissza

Fülszöveg

Hemingway életművének tanulsága egyetlen mondatba tömöríthető. "Az ember nem arra született, hogy legyőzzék - az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet soha." Az embernek, ha ember akar maradni, szembe kell szállnia a fenyegetésekkel: fasisztákkal a spanyol hegyekben, oroszlánokkal Afrikában, cápákkal a nyílt tengeren. Hemingway erkölcskódexének legfőbb parancsa a bátorság és a helytállás, ha ez látszólag hiábavalónak bizonyul is. A legtiltottabb magatartás pedig a gyávaság és a meghátrálás, történjék bár a legreménytelenebb helyzetből. Jack, a bokszoló, Manuel, a kiöregedett torreádor és a többiek ezt a tanítást példázzák.
Ma már bizonyos, hogy Ernest Hemingway a huszadik század legkiválóbb prózaíróinak egyike. Művészete, mely legtisztábban talán éppen elbeszéléseiben kristályosodik ki, a modern próza történetében vízválasztó jelentőségű. Iskolát teremtett az utána következő írónemzedék jó része számára; de hatása alól azok sem mentesek egészen, akik a huszadik századi irodalom más lehetőségei felé, más útjaira indultak. Vissza