Elbeszélések I-II.

Előszó

Részlet a könyvből:
Levél tudós szomszédomhoz

Kedves Szomszéd Uram! Makszim... (elfelejtettem, hogy édesapja után hogy hívják, bocsásson meg kegyesen!)
Bocsásson meg és ne nehezteljen reám, agg vénemberre és együgyű emberi lélekre, amiért szánandó levélbeli fecsegésemmel háborgatom Önt. Egy teljes esztendő telt el, amióta a mi vidékünkön kegyeskedett letelepedni, az én igen-igen szerény szomszédságomban, és én még mindig nem ismerem Önt és Ön sem ismer engem, szánandó kicsiny rovart. Engedje meg tehát, drága jó szomszéd uram, hogy legalább ez öreges hieroglifok közvetítésével megismerkedjem Önnel, gondolatban megszorítsam tudós kezét és üdvözöljem Önt abból az alkalomból, hogy Szentpétervárról ideérkezett a mi méltatlan, muzsikok és paraszti népség, vagyis plebejus elemek által lakott anyaföldünkre. Régóta keresem az alkalmat, hogy megismerkedjem Önnel, szomjúhoztam erre, mivelhogy a tudomány bizonyos tekintetben a mi édes szülőanyánk, éppen úgy, miként a civilizáció és mert szívemből tisztelem azon embereket, akiknek rangját és nevét dicsőség, babér, dobszó, rendjel, szalag és kitüntetés övezi és miként a mennydörgés, villámlás visszhangzik e látható és láthatatlan, vagyis naprendszerünkhöz tartozó világnak minden részében. Lángolón szeretem a csillagászokat, költőket, metafizikusokat, magántanárokat, vegyészeket és a tudomány egyéb papjait, akikhez Ön is tartozandónak számit, tudományának bölcs tényei és hajtásai, azaz termése és gyümölcsei által. Úgy mondják, számos könyvét nyomatta ki azon időben, amidőn elmélkedve üldögélt kémcsövek, hőmérők és csábos rajzokkal ékes külföldi könyvek fölött... Vissza