Akt-tanulmányok II. (rossz állapotú)

Előszó

Mint ahogy olvasás, meg olvasás között nagy különbség lehetséges, azonképpen nézés és nézés között is. Az olvasásban azon fordul meg minden, hogy mit és mennyit értettünk meg abból, amit elolvastunk. A nézésben ellenben: hogy mit és mennyit láttunk meg abból, amit szemügyre vettünk. Olvasni már gyermekkorunkban megtanulunk, - értelemmel olvasni csak sokára, megfelelő tapasztalás és gyakorlás után. A nézés tehetségét még tanulnunk sem kell: azt mondhatni, vele születünk. De az olyan nézéshez, amelynek eredménye látás legyen, még nagyobb gyakorlat, még több tapasztalás szükséges, mint az értelemmel olvasáshoz. Az olvasás a gondolkodásnak egyik módja. Aki helyesen tud gondolkodni, arra - ha elégséges művészeti érzék is van benne - körülbelül rámondhatjuk, hogy olvasni is helyesen tud. Követni képes az írót nemcsak abban, amit szavaival megmond, de abban is, amit mondataiban elrejt.
A látás azonban nem ennyire elemi működése az emberi agyszerkezetnek. A helyesen látást megelőzi a helyesen nézés. A helyesen nézés pedig annyit jelent, hogy követni kell tudnunk a festett képen a művész szándékait.
A művész szándékai sokfélék lehetnek, de minden igazi művész belső sugallatra alkot. Minden művészi alkotás mögött azért valami érzés van: nagy, vagy kicsiny, aszerint, hogy művészeti értékére nézve milyenrendű az alkotás. Az eredendő érzésre ráismerni a művészi közlés formáin: a vonalak menetén, az ecsethúzások hajlatain, a színek keverési és felrakási módja nyomán annyi, mint eltalálni a művészi alkotás lényegéhez. Vissza