Győry Vilmos

Előszó

„Magunknak igazán Jók, másoknak igazán hasznosak legyünk. Az én gondolatom szerint az étetnék ez az egyik legdrágább szabálya" (Győry V.: Egyházi beszédek II. k) Ritka ember volt Mikszáth szerint olyan szerény és áldott, olyan „mesés jelenség",mint „a kék gyémánt".Még az is gyönyörűséget okozott neki, ha a mások kötelességét végezhette. Neves kortársa, életpályájának tudós összegezője ekként erősítette meg a nagy palóc megállapításának igazát: „Legfeljebb irigyei lehettek, de nem ellenségei. Szép tehetségeit, kitűnő lelki tulajdonságait sokan irigyelték, mert nem bírták felülmúlni Kitérő természeténél fogva senkinek útjában nem állt. Ő mindenki iránt jó volt". Szinnyei József hatalmas életművének, a Magyar írók élete és műveinek szócikk-írója így jellemezte: „Mintaszerű pap és egyházának jeles szónoka volt, valódi lelki atyja, bizalmas barátja híveinek. Örömben kedélyes jó barát, vidám társaságban szikrázó elméjű, kedves mulattató, s ahol a gyász beköszöntött, a szelíd vigasztalás apostola." Egy másik emlékező, Szokoly Viktor így beszélt a pályakezdő fiatalemberről: „Hangyaszorgalmú, ritka gyors felfogású ifjú; tanult mindent, amire alkalma nyílt, emellett szenvedéllyel festett olajba s nem rosszul fuvolázott... A verseket legkönnyebben Győry Vilmos írta, leggondosabban Dalmady Győző, míg én kisebb adottságaimmal csak homlokom verítékével jutottam el egy-egy strófához". Orosháza későbbi történelemíró papja, a Kossuthot búcsúztató Veres József ekként summázta róla alkotott véleményét: „Ékesen szóló pap, édes szavú költő, kitűnő műfordító, nyájas elbeszélő, szeretetre méltó ember volt, mint a Magyar Tudományos Akadémia és Kisfaludy Társaság, Petőfi Társaság tagja, nagy tevékenységet fejtett ki az irodalomnak majdnem minden ágában". Élete örök munkában telt el. Nem volt egyetlen haszontalanul elfecsérelt perce. Ennek folytán vidékünkön aligha adott bárki is szebb példát arra, mennyi mindent tehet az ember, ha erejét okosan, képességeit jól felmérve és tisztes földi hivatásából fakadó belső erkölcsi parancsnak engedelmeskedve dolgozik, nem tévesztve szem elől két fényes "vezércsillagát" - egyháza és hazája kérkedés nélküli nemes és önzetlen szolgálatát. Vissza