A Románok története

Előszó

Az 1867-i kiegyezést követő korszakban a magyar történetírás sem a magyarországi nemzetiségek, sem pedig a magyar királyságot övező államok története iránt nem mutatott elég érdeklődést. A tulajdonképeni magyar történelem is annyira ismeretlen volt még, annyi nagy kérdés várt itt is megoldásra, hogy a nemzetiségeknek és az ország határai szomszédságában fekvő területeknek történetével való foglalkozást senki sem tartotta sürgős feladatnak. Talán az érzék is hiányzott annak felismeréséhez, hogy a nemzetiségek és a szomszéd államok története szorosan beletartozik a magyar történelembe, mert a magyar multról helyes képet csak akkor alkothatunk magunknak, ha hitelesen ismerjük azoknak az idegen fajú és nyelvű népeknek a történetét, amelyekkel az államalkotó magyarság hosszú századokon át együtt élt. Természetesen, hogy ezekután nemcsak a magyar társadalom széles rétegei maradtak közömbösek a nemzetiségek vagy a szomszéd államok élete és története iránt, hanem a magyar politikai közélet tényezői is, akik pedig az állam bel- és külpolitikai itányítására befolyást gyakoroltak. Azérdeklődésnek és az érzéknek ebből a hiányából, vagy legalább is szerény mértékéből támadt az a nagy tájékozatlanság, mely a nemzetiségi kérdésben és a velünk szomszédos államok magyar kapcsolataiban a társadalmat általában jellemezt. Az a készületlenség, amely a világháborút követő forradalmak idejében a magyar politikai világban megállapítható, főként innen eredt. Vissza