Elektrokardiographia/A szembetegségek physicotherapiája/Az állkapocssérülések gyógyítása

Előszó

Az Elektrokardiographia előszava:

Az elektrokardiographia helyzete a szívvel és a vérkeringéssel foglalkozó tudománykörön, a kardiológián belül, az utóbbi években igen sokat változott. Új szempontok merültek fel úgy az elektrokardiographiai, mint a kardiológiai, sőt nagyobb általánosságban a belorvosi fogalmak és összefüggések megitélésében is. Régebben az elektrokardiographia másvalamit jelentett, mint ma. Az elektrokardiographia régebbi jelentőségét a legjobban jellemzi Wenckebach és Winterberg híres könyvének a címe. Ez még „Über die unregelmaessige Herztaetigkeit" címen jelent meg. A modern elektrokardiographia azonban a mindennapi gyakorlatban csak másodsorban foglalkozik az arhythmiák tanával, leggyakoribb feladata tájékoztatás a szívizomzat és az artéria coronaria rendszer állapotáról. Régebben az elektrokardiographia függeléke volt a szív diagnostikájának, ma a szívbillentyűbántalmak és a decompensatió diagnostikus jelein kívül az egész szívdiagnostika az elektrokardiographián nyugszik. Az elektrokardiographia nem egy különálló tárgykör, vagy laboratóriumi vizsgálati ág, hanem lényegében a szív betegségeinek a diagnostikája. Éppen ezért eredményei csak akkor értékelhetők kellően, ha a szívdiagnostika más vizsgálati eredményeivel és a klinikai képpel egybevetik azokat. Az elektrokardiographiai vizsgálat igazi értékkel csak akkor bír a gyakorló orvos számára, ha a szakemberrel folytatott tanácskozás része. Ez az álláspont fog igen határozott formában megnyilvánulni ebben a könyvben.
Állást kellett foglalnunk az új szempontok kérdésében is. Az elektrokardiographia régebben tárgyalási alapul a szív u. n. alaptulajdonságait vette és szempontjai tisztán physiologiaiak voltak. Később a kóros elektrokardiogrammok között megkülönböztetett normális rhythmussal járókat és arhythmiásakat. Ez a megítélés többé-kevésbbé a divatos u. n. functionalis pathologiai gondolkodásnak felel meg. Az elektrokardiographia azonban nem nélkülözhet kórbonctani alapokat, hiszen az ingervezető pályák megbetegedésének felismerésekor, a coronaria megbetegedés helyének a megállapításakor anatómiai, sőt kórbonctani diagnosist állítunk fel. A kísérleti elektrokardiographia igen lényeges részében egyúttal kísérleti kórbonctan, illetve kórszövettan. Éppen ezért célszerűnek tartottuk, hogy az elektrokardiographia anyagának a tárgyalásakor a kórbonctani és az élettani-functionalis pathologiai szempontokra egyaránt figyelemmel legyünk. Elektrokardiographiánkban ezért külön-külön tárgyaltuk a normális elektrokardiogrammot, a specificus izomrendszer rhythmuszavarral járó, rhythmuszavar nélküli bántalmait és a hajtóizomzát bántalmainak jeleit. Ezenkívül áttekintjük, hogy a különböző bántalmak esetén milyen elektrokardiogrammokat szoktunk látni, bár egyetlen bántalomnak sem felel meg egy kizárólagos elektrokardiogrammféleség. A könyv ilyen formában kezdők számára tankönyv, a haladók számára azonban kis monographia, amelyben újabb adatokat és újabb szempontokat találnak... Vissza