Elemző földtan

Előszó

Az ötéves terv keretében vállalt föladataim teljesítéseként bocsátom útjára ezt a könyvet. A közvetlen tanításból való több évtizedes kizártságom súlyos időszakának végén írott "időszerűtlen gondolataimban" vallottam: "szerettem volna tanító geológus lenni", de "tanítanom nem lehetett". Egy világnak kellett összeomolnia, hogy idejuthassak. Érzem, tudom, hogy kissé későn. Ezért az idő megfeszített fölhasználásával tömörítem itt nyolcévi egyetemi oktatásom irányelveit "Elemző földtan" címmel.
Szabó József, a legelső magyar geológus, a budapesti tudományegyetem ásvány-földtani tanszékének és intézetének nagynevű alapítója írta 1867/68. tanévi dékáni beszédében: "... az idő minden szakasza életünknek része, s amit abból haszontalanul fecsérlünk el, életünkből vesztjük, s e veszítés sokkal súlyosabb a fiatal korban, mely a kiképződés és a munka főkorszaka". Ezek a szavak lebegtek előttem életem "munka-főkorszakának" elvesztegetésével. Ugyanakkor serkentett a Szabó József 1883-ban tartott rektori székfoglalójában foglalt megállapítás: "A tanító az, kinek, ha mellette specialista is, a tudományt az ő teljességében kell felkarolni és így egyenesen a tudomány épületének szerkesztésével foglalkozni, melyben a specialisták összessége által elért eredmények szálai rendszeresen fűződnek egybe. A tudomány teljességét kitüntető munkák megírása a fő-iskolák tanárainak hivatásához van nőve s annak legkeresetlenebb kifolyása". Vissza