Élet a halál árnyékában/Sötét ég alatt

Fülszöveg

Benében születtem 1926. január 18-án.
1944 őszén, nyolcadikos gimnazistaként engem is elvittek a szolyvai gyűjtőlágerbe. Kevés híján két év múlva kerültem haza.
1947-ben érettségiztem.
A tanítói pályára jelentkeztem. Sárosorosziba neveztek ki, ahol két tanévben dolgozhattam. 1948-ban levelező tagozaton befejeztem a huszti magyar tanítóképzőt.
Mint "megbízhatatlan elemet", kitoloncoltak a beregszászi járásból. Tíz évig nem sikerült visszakerülnöm. Később könyvtárosként dolgoztam Beregszászban, ezzel egy időben diplomát szereztem az Ungvári Állami Egyetem orosz nyelv és irodalom szakán.
1959-től megszakítás nélkül 1986-ig szülőfalum általános iskolájában tanítottam magyar nyelvet és irodalmat.
1989-ben ott voltam a KMKSZ megalakulásánál, irányítottam a KMKSZ-, később a BMKSZ helyi szervezetét.
Horváth László

Édesapánk, Horváth Simon 1899-ben született Benében. 1919-ben megnősült. Sikerült gyarapítania kis gazdaságát. Nőtt a tekintélye, ott volt a hegyközség vezetőségében, a helyi elöljáróság esküdtjei és a református gyülekezet presbiterei közt.
Szülőföldje 1938. évi visszacsatolása után aranykalászos gazda, helyettes (mező)bíró, majd 1944-ben öregbíró, a gyülekezetben pénztáros, később gondnok lett.
1944. november 18-án együtt mentünk a szolyvai gyűjtőlágerbe.
1949 áprilisában letartóztatták, 25 év száműzetésre, 10 év jogvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. 6 évi és 4 hónapi szenvedés után, betegen került haza.
Ezeket a verseket édesapám a lágerben, gyűrött iskolás füzetekbe írta. Adott a magyarázat arra, miért fogott az ekeszarvhoz szokott kéz ceruzát életének legsötétebb korszákban.
Fia, László Vissza