Élet a jászok földjén

Előszó

Részlet:
A Jász Múzeum története
A Jász-Kun Kerületek egykori székvárosában, Jászberényben 1873-ban - az országban elsők között - vetődött fel a múzeumalapítás gondolata. Az ügy legfőbb szorgalmazója Sipos Orbán helyettes polgármester volt, aki szívügyének tartotta, hogy a jász történelmi emlékek méltó helyre kerüljenek, s az utókor számára fennmaradjanak. A jászok múzeumát, amelyet megalapításakor a városháza egyik udvari épületében helyeztek el, 1874. december 26-ánadtak át a nagyközönségnek. Az egyre gyarapodó gyűjteményt a későbbiekben még többször adtak át a nagyközönségnek. Az egyre gyarapodó gyűjteményt a későbbiekben még többször átköltöztették/Jászkürt Fogadó, Kerületi Székház, Városház/, mígnem 1931-ben végre állandó helyet találtak a múzeum számára, a városháza üresen álló lóistállójában. A múzeum azóta is, az 1842-ben épült, klasszicista stílusú , dór oszlopos, műemlék-épületben működik, s kitartóan gyűjti és őrzi jász múlt írásos és tárgyi dokumentumait.
Az elmúlt 130 évben az intézmény tevékenységét számos kiváló igazgató munkássága fémjelzi. A múzeum első őre Ozoróczky János volt, a századforduló időszakában pedig Hild Viktor jeles régiségkutató gondozta és gyarapította a gyűjteményt. Banner János régészprofesszor neve a Jász Múzeum történetének fontos időszakát fémjelzi, 1913-tól, közel hét esztendőn keresztül állt a múzeum élén. Működése nyomán élénk pezsgés indult meg az intézmény életében. A múzeum gyűjtőkörét a néprajz területére is kiterjesztette, s megalapozta a gyűjtemények korszerű nyilvántartási rendjét. 1926-ban Réz Kálmán nyugalmazott plébánost bízta meg a város a múzeum anyagának gondozásával, aki mintegy 20 éven keresztül lelkes ügybuzgalmával igen sokat tett a múzeum népszerűsítése érdekében. Körülötte kibontakozott egy helytörténeti kutatócsoport /Blénessy János, Porteleki József, Német Ferenc, Komáromy József/, kiknek munkássága jelentős korszakot nyitott a jászsági helytörténeti és régészeti kutatások terén. Vissza