Élet, hit, lélek

Fülszöveg

Ajándékként tudjuk megcsodálni a születő életet, hogy egyszer csak ott van. Mint gyermekkorunkban a karácsonyfa: csengőszó, és ott a varázslat. Megható élményem volt: egyik kedves kolléganőnk röviddel a szülés előtt elbúcsúzott a könyvtárban a munkatársaktól. Néztem a kedves, boldog arcát, amint azt mondta, hogy "akkorákat rúg a kis huncut, hogy nem lehet rá nem gondolni." Megható volt látni-hallani a büszkeségét, az örömét, hogy hamarosan itt van, jön a gyermek, a várva várt ajándék. Ha nem lenne titok, talán nem is tudnánk ajándékként fölfogni. ... Az igazán izgalmas élményekben a két pólus valahol találkozik. Mondjuk az élet és a halál. A lét és a nemlét. A szabad akarat, a felelősség és a determináltság. Erre azt találtam ki, hogy van a játékvasutaknak is alagútja, amit a pályába iktatunk. Egyik végén bemegy a vonat, kis időre eltűnik, azután kijön. Ezt én úgy módosítottam, hogy egyik végén bemegy Donald kacsa, a másik végén kijön Miki egér. Közben történik egy változás, nem tudjuk, mikor, valahol az alagútban. Létezik a szabadság, a felelősség is, létezik a determináltság is, hogy ezek hogyan férnek meg egyidejűleg és egymás mellett, azt nem tudom, annak a nyitja az alagútban van. Nem tudom megfejteni. Nem merem azt mondani, hogy egyik oldalon vagy a másik oldalon. (Beer Miklós)
Egyébként, amit tisztítótűznek nevezünk, a lélek úgy szenved, hogy ott az igazság, a fény s a szeretet, de nem tud a közelébe jutni, mert saját maga le van blokkolva, mintha valakinek beteg lenne a szeme, s nem tud a fénybe nézni. De az irgalom útja az utolsó percig nyitva áll, bármit is követett el. Tehát az egyik elfogadható magyarázat, hogy az a pokol, amikor vágyom az igazságra, a fényre és nem jutok át hozzá. A másik, amit a halálközeli élményt megéltek mondanak el, hogy mint egy film, lepereg az életem, és érzem, amit a másiknak okoztam. Ha elképzeljük, hogy Hitler mit érezhetett, annyi szörnyűség okozója, hát az a pokol feneke! Pedig semmi más, mint hogy a saját tetteivel szembenéz, és átéli. (Polcz Alaine)
Ahogyan Szókratész mondja, elég a jót tudtul adni, és akkor cselekedni is fogja az ember. Ez a szép etikai intellektualizmus sok esetben működik is. Ez igazából azt jelentené, hogy egy ember által elhárítható homokszem van a gépezetben, azt meg kell találni, s aztán minden rendben megy. Csakhogy minél szabadabb az ember, annál inkább jön a kísértés, hogy a szabadságommal ne csak éljek, de vissza is éljek. Isten saját szabadságát ajándékozza teremtményének. Nemesedésünk útja, hogy egyre teljesebben éljük a kapott isteni szabadságot. Isten mindenét nekünk adja, a szabadságát is. Mindennapi életünkben igazolható tapasztalat, hogy a bűn következtében az ember értelme elhomályosul, akarata rosszra hajló lesz. Tapasztaljuk azt is, hogy mindnyájunkban van legbelül egy ősharmónia, ami időnként átüt sebeink szövetén. Ősharmónia, amiben ott van minden ismeret, világosság, gyönyörűség, minden, amiről valaha álmodtunk... (Sajgó Szabolcs) Vissza