Élet jóízei

Fülszöveg

Fodor József lírája komor, bajlátó, pörlekedő; emberi egyénisége életszerető, őszintén vidám és kedélyes volt. Személyes életéből úgyszólván nem csinált gondot, minden lelkierejét verseire tartogatta, amelyeknek hömpölygő bősége, küzdelmes feszültsége nagy erkölcsi és fizikai terhet rótt rá. Életútja sem volt könnyű: az erdélyi - nagyilondai - születésű, Tordán tanuló ifjú álmait az első világháború zord szelei fújták szét: Fodor József szinte gyerekfővel került a frontra, s 1919-ben vöröskatonaként harcolt. Mikes Lajos fedezte fel: közölte - a húszas évek elején - első verseit Az Est-ben. Ugyanakkor az Estlapok segédszerkesztője lett, majd berlini tudósítója, ezt követően 1937-től 1947-ig az Athenaeum lektora. Ez a kiadó jelentette meg első kötetét is, amelyet 1973-ban bekövetkezett haláláig tizennyolc követett, továbbá válogatott publicisztikai írásainak gyűjteménye és memoárjainak három kötete. 1957-58-ban az újjászülető magyar irodalom egyik szervezőjeként ismerhettük meg, s írói munkásságának elismeréséül Kossuth-díjban részesült.
Jelentékeny, nagy szellemi energiákat mozgósító költő volt. Életművének egésze olyan költőnek mutatja, aki a romantika nagy költő-fároszainak, Shelley-nek, Byronnak, Schillernek kései rokona: rendre az egész emberiség ügyét, nagy érdekeit fürkészi, fáradhatatlan indulattal és eréllyel. Eszménye az ostorozó és önostorozó költő (ez a vonása Adyval rokonítja), aki teljes erejével elutasít minden megalkuvást, álságot. Az emberi életet a legmagasabb értékek jegyében tudta elképzelni, átgondolni és megélni. Ez a teljességigény vezette el a szocializmus és szocialista humanizmus vállalásához és képviseletéhez.
Ez a válogatás - Antal Gábor munkája - Fodor József költészetének minden lényeges motívumát, árnyalatát megismerteti az olvasóval. Vissza