Életem és korom I-II.

Előszó

A közönség kedvezően fogadta ezen művemnek első részét, sőt hallom, hogy a kiadás két év alatt csaknem egészen elfogyott, mindamellett, hogy a lapok tüzetesen nem bírálták, rövidebb hosszabb ismertetéssel s egy pár bókkal megelégedtek, amint az szokásos, de komolyabban nem beszélték meg. Magánúton azonban figyelmeztettettem több hibára, melyeket mostan helyreigazítani kötelességemnek tartom. Az első kötetben Kossuth ellenjelöltjének Ballát, a megye háznagyját említém, holott nem az öreg úr, hanem annak unokaöcscse, Balla a főjegyző köré csoportosult a conservativ választók tábora. Szontágh Pál barátom pedig, a háznak mostani alelnöke, 1848-ban consipistám, figyelmeztetett, hogy Helferttel, az osztrák felsőházi taggal, és az 1848-iki események feketesárga írójával összetévesztettem Helferdinget, az orosz írót, ki természetesen a schwechati csatáról nem írhatott semmit. Megemlíté továbbá, hogy midőn báró Huszár a Lamberg-féle kiáltványokat és utasításokat hozzánk hozta, ezeket nemcsak két példányban írták le, hanem ezen két példányból, Wargha intézkedései folytán, készült még valami nyolcz vagy tíz másolat, melyeket Szontágh Pál mind magával vitt Pestre, s ott ismerősei közt elosztott. Ivánka Imre is helyreigazította néhány állításomat, melyek őt illették s ez alkalommal csinos czikksorozatot írt az "Ellenőr"-be, sőt abból külön lenyomatot is készíttetett, melyben elmondja valóságos drámai érdekkel bíró sorsát, miként találták őt a márcziusi napok mint főhadnagyot, miként lett julisban kapitány, mint vitte fel szerencséje, harmadfél hónap alatt, egész az alezredesig, s miként volt alapos reménye még magasabb rangra. Vissza